Könyvekről mindenkinek

 Sokáig tanakodtam, vajon hol a helye a magyar irodalomban ennek a regénynek. Aztán ráébredtem az egyszerű válaszra: a legnagyobbak között. Akkor már csak az kérdés, hogy legnagyobbaknak hol van a helye... Ottlik Gézát általában az Iskola a határon című könyvéről ismerjük. Pedig a Hajnali háztetők szintén remekmű, csak valahogy kevesebb figyelem jutott rá. Ha egyetlen szóban akarnánk összefoglalni, miről is szól ez a mű, hát : a fiatalságról. Az emberi életrnek arról a korszakáról, melyben mindenki, aki embernek hívja magát, szerelmes, mindenki tanul, alkot, ábrándozik és néha még produkál is valamit. Amikor a mundenféle multságokról mennek haza a fiatalok, s mosolyognak rájuk a hajnali háztetők. Amikor elképzelni sem tudjuk, hogy a mi érzelmeink és gondolataink ne számítanának sokat a világrendszerben. a világot még nem ismerjük, de tapasztalataink már vannak, ezeket fogjuk az elkövetkező évtizedekben ( méghozzá kemény évtiezedekben) szépen egymásra rendezni, vagy legalábbis afféle él

 G.B.Shaw színművének nagyon érdekes a keletkezés- és fordítástörténete. Mivel van benne egy szép hosszú jelenet, mikor is a főszereplők a Pokolban kalandoznak, mind az anglikán, mind a római katolikus egyház tiltakozott bemutatása ellen, teljes egészében a darabot csak keletkezése után 14 évvel mutathatták be a maga teljességében. Nagy sikert aratott, az első világháború körülményei közepette pedig sokan véltek aktuálpolitikát belehallni-látni e műbe. A darab eredeti címe Man and Superman. Már 1906-ban, a Révai testvérek látták, hogy ezt így magyarra lefordítani ( Ember és felsőbbrendű ember), nem igazán fedi a darab lényegét- ennek ellenére ezen címmel adták ki könyv alakban, 1906-ban- majd 1917-ben Ottlik Géza újból lefordította, s a mű immár Tanner John házassága címmel jelent meg magyarul, könyv alakban. Nem volt, rossz, de közeledett a háború vége, az emberek többsége nem irodalommal és színházzal volt elfoglalva. Mi, a 21.században, azért választottuk az Ottlik Géza által javaso

A könyv alcíme:klasszikus magyar írók a futballról. Csillag Péter:Ady stoplisban című könyve sajátos magyar irodalmi tabló. Megmutatja, nagy íróink hogyan viszonyultak a sporthoz, azon belül is leginkább a labdarúgáshoz. Ahogy olvassuk halhatatlan nagyjaink könyveiből, verseiből, újságcikkeiből származó idézeteket, kialakul bennük, Olvasókban, egyfajta tipizálás, arra vonatkozólag, hogyan vélekedtek szellemi nagyjaink a sportról. 1.Az első csoportba azok tartoznak, akik teljes egészében elítélték a versenysportot. Ide sorolhatjuk, Márai Sándort és Szabó Dezsőt. Mindketten úgy érezték, az egyre inkább üzletiessé váló sport figyelemelterelés, a nagy nemzeti és emberi problémáktól való menekülés. 2. A második csoport tagjai elfogadták ugyan a sportot, de különösebben nem érdekelte őket: nagy költőink, íróink zöme ide tartozik. Példaként említjük közülük Pilinszky János, Zelk Zoltán, József Attila,Ottlik Géza, Örkény István ( utóbbi azért szeretett meccsekre járni) nevét. Jómagam Radnó