Könyvekről mindenkinek

A 31 éves, Vietnamban született, de amerikai egyetemeken tanuló Ocean Vuong a kortárs szépirodalom egyik legnagyszerűbb könyvét alkotta meg. A Röpke pillanat csak földi ragyogásunk című mű központi kérdése: a huszadik század történelmi- és ezzel együtt járó, gazdasági-társadalmi- emberi- etikai drámái hogyan nyúlnak át a 21. századba, jelentenek-e megpróbáltatást a fiak, az utódok nemzedéke számára. Vuong válasza az, hogy igen. Nem múlt el nyomtalanul a vietnami- amerikai háború, a bombák füttye, az elpusztított város ott kísért a szereplők álmában. A hatvanas évek családellenes politikája pedig máig érezteti hatását, csakúgy, mint az egzisztencialista filozófia keresztényellenes, romboló hatása. A könyvben olvasható fiktív leveleket Kiskutya, az Amerikában élő vietnami fiú írja, de igazából bármelyik mai huszon-harmincéves írhatná. Valami furcsa elhagyatottság van ebben a generációban, a jóléti társadalom egyik paradoxonját testesítik meg ők. Kamaszkorukban kikövetelték, hadd lehes

Ha így készül valaki a számadásra, azaz a Végső Ítéletre, akkor nincs miért nyugtalankodnia. Csoóri Sándor ( 1930-2016) remek esszéista volt, logikus, ugyanakkor szellemileg hatalmas mozgásterű. Azt gondolom, Csoóri ezekbe az esszékbe minden beleadott: életet, műveltséget, szellemet, lelket. A könyvben közölt írások a legváltozatosabb témákról szólnak- látszólag. Mert a végső tanulság mindegyikben ugyanaz: akár a 80 huszár című film forgatókönyvéről van szó, akár Nagy László költészetéről, akár egy otthon töltött hétvégéről, minden út egyfelé visz. Az irodalom nincs élet nélkül, az irodalom szolgája az életnek, szolgája a nemzetnek, és ha nem ad erkölcsi tartást, akkor utat tévesztett. Csoóri egyszerre objektív és szubjektív, személyes és általános. Nyoma sincs ezekben a írásokban semmiféle pártpolitikának- nemzetféltésnek, aggódásnak annál inkább. Egy kis, nem egészen egyoldalas írást pedig mindenki figyelmébe ajánlok. Az a címe: Változó idők, változó erkölcsök. Arról szól, hogyan

Magyarországon nagyon kevéssé ismerjük a modern görög irodalmat- talán a modern görög irodalom is tehet erről némileg, de igazság szerint minden nép minden művészetében felbukkan olykor egy-egy maradandó értékű alkotás. Makisz Citasz: Isten a tanúm c. könyve nem valamiféle keresztény evangelizációs könyv, hanem regény. Regény a 21.századi kapitalizmusról, regény a fiatalok kiszolgáltatottságáról, s mindenekelőtt: regény a beilleszkedés kudarcáról. Főhősünk, aki egyben narrátor is, elképesztően szerencsétlen. Minden munkahelyről rövid időn belül kirúgják az őrült, az anyagias és lusta főnökök, minden barátnője elhagyja, hiszen ő olyan jó ember, ráadásul a családja és barátai sem veszik már komolyan. Mindezenkívül még beteg is- cukorbeteg, annak minden valódi és képzelt szövődményével. Kudarcorientált ember- akiben azonban még van tartás. Merthogy humoros, vicces prózában meséli el saját történetét. Bármivel próbálkozik, mindenütt csak kudarc éri, ha mégsem, akkor pedig a sikertől szen