Könyvekről mindenkinek

 A Haza voltaképpen egymásbafonódó lelki történések epikus keretbe foglalt, mélységes mély tiszteletről és szeretetről tanúbizonyságot tévő művészi mementója. Tompa Andrea számára a " haza" valami mélyet jelent, valami gyermekkorit vagy még annál is régebbit- a folytonos visszatérésre sarkalló vágy tárgyát, a visszafelé vezető út célját.  A 21.századi ember fizikális és intellektuális világcsavargó. Ám e nagy bolyongás közepette elveszíti kibocsátóját, lelki édesanyját. Távoli emlékké ködösül a gyermekkorban jól ismert tér, furcsa lesz a nyelv- hiszen összehasonlítjuk más nyelvekkel, s ha egy szép dolgot összehaosnlítunk egy másik szép szubsztanciával, akkor furcsává ,tűnékennyé, súlyosabb esetben relatívvá válik mindaz, amiben korábban önfeledten gyönyörködtünk. Az emberek arca halvánnyá lesz, természetük kiismerhetetlen, sokszor nem tudjuk eldönteni, ellenséges, avagy sem ( lásd a regényben a tanítónővel és lányával való találkozást). A könyv nem másról szól, mint arról, ho

 Konrád György:A városalapító című könyve 1977-ben, tehát még a Kádár-korszak "java időszakában" jelent meg. A regény tiltakozás a kommunista diktatúra elszemélytelenítő, technokrata, ugyanakkor mélységesen tehetetlen rendszere ellen.  A mű főhőse, egyben narrátora, egy várostervező mérnök ( itt az első metafora: a város itt jelenti egész Magyarországot, sőt, az egész szocialista Kelet-Közép-Európát). Szakmailag sikeres, nemrég valósította meg egyik nagy projektjét. Mégsem boldog. Úgy érzi, testben és lélekben öregszik, együtt öregszik szűkebb szülőhazájával, a várossal, az országgal, a Kárpát-medencével. Konrád ezzel azt fejezi ki, hogy a Kádár-korszak szocializmusa idejétmúlt. Már azt is nehezen találja az alapító( metaforikusan: az irányító, azaz a kor gazdasági-társadalmi elitje), hogy voltaképpen mit alapított/irányított, mint ahogy az 1970-es évekre definiálhatatlanná vált a szocializmus fogalma. Az a gazdasági-politikai-társadalmi fogalomrendszer, amelyben az elit gond