Nyílt levél Kali Ágnesnek
Kedves Ágnes! Személyesen nem ismerjük egymást, én azonban voltam olyan szerencsés, hogy végigolvastam Ópia című verseskötetét (FISZ,2018.). Ön egy kitűnő költője ennek a nemzetnek. Remekül használja a költői és hétköznapi nyelvet, ért az irodalomhoz, történelemhez, lelkében át tudja élni, amit intellektuálisan tud- az ideális költő ilyen. Csakhogy a versek kapcsán felmerült bennem valami olyasmi, amit költő iránt igencsak ritkán érzek. Ez pedig az együttérzés. Az Ön életét számtalan tragédia kísérte. Édesapja öngyilkossága, testvére ( ha nem tévedek, ő az) halála, és persze a függőség. Nehéz ez, nehéz ebből szabadulni. Azt gondolom, Ön érzékenyebb, egyúttal intellektuálisabb ember az átlagnál, ezzel gondolom, nem mondtam újat. Azt gondolom, hogy a magyar egészségügy nem lesz képes Önt maradéktalanul megszabadítani. Önmagában kevés lesz az, hogy különböző terápiákra jár, gyógyszereket szed. Ez természetesen szükséges, de Önnek önmagában kevés lesz. Valami nagy szabadulás kel...