Könyvekről mindenkinek

 Vincent Trybou francia pszichológus első magyarul megjelent könyve  Az igazságtalanság pszichológiája. Remélem, ezt a kötetet követik majd továbbiak, mert Trybou kiválóan ír, újszerű perspektívából világít meg problémákat,folyamatokat. Az alábbi rövid könyvajánlóban néhány megjegyzést szeretnék fűzni ehhez a minden tekintetben kitűnő könyvhöz, ezzel próbálom inspirálni a Kedves Látógatókat a mű elolvasására.  Trybou három részre osztja könyvét:az igazságtalanság pszichológiája, a gyász pszichológiája illetve Politika és igazságtalanságérzés című fejezetekre. Szerintem érdemes lett volna egy bevezető fejezetet írni arról, hogy vajon az igazságtalanságnak érzett események, jelenségek csakugyan igazságtalanok-e. más szóval: ha én úgy érzem, hogy igazságtalanság ért, akkor valóban jól érzem? Persze, úgy is felfoghatjuk ezt, hogy a pszichológusnak- pszichiáternek nem az a dolga, hogy igazat adjon a páciensnek avagy bizonyítsa, hogy téved, hanem a páciens lelkiállapotának helyreállítása, az

 Klausz Melinda:A közösségi média botránykönyve. Hogyan kezeljük a konfliktusokat a digitális térben? című könyvét mindazoknak ajánljuk,akik valamilyen formában jelen vannak a közösségi médiában:vállalatoknak,magánszemélyeknek,művészeknek,bloggereknek,vloggereknek,mindenkinek,aki szeretne eligazodni a közösségi média mára hatalmasra nőtt dzsungelében. Megismerkedünk a Teddy Hall-féle szabályokkal,az EdgeRank algoritmus alapjaival, a konfliktuskezelés alapjaival. Egy nagyon érdekes,úgynevezett hárompontos tesztet találunk itt,mely azt mutatja meg,milyen a konfliktuskezelési stratégiánk. Érdemes rászánni fél órát,nagyon sok tanulsággal szolgál! Olvashatunk a Cambridge Analitica-botrányról,okairól és következményeiről. Megtudhatjuk,hogyan használta a közösségi portálokat a 2016.évi amerikai elnökválasztás során Donald Trump és csapata s hogyan reagált erre az ellenfél.  Olvashatunk magyarországi esettanulmányokat elmaradt koncertekről,s arról,hogyan kommentelték mindezt a felhasználók. Me

Mielőtt azt gondolná valaki, hogy Janet Lansbury könyve a neoliberális pedagógia egyik újabb " gyöngyszeme", ahol is azt bizonygatja egy szerző, hogy mindig a gyereknek van igaza- nos, nem. A Nincs rossz gyerek című könyv nem erről szól. Sokkal inkább a józan ész visszalopakodásáról a pedagógiába. Janet Lansbury arra tesz kísérletet, hogy a tipegő korú kisgyermekek szüleinek mutat konfliktuskezelő megoldásokat. Nem azáltal oldódik meg a konfliktus, hogy mindig igazat adunk a gyereknek, de nem is térünk vissza a 19. század fenyítős nevelési stílusához. Egyszerű, józan módin, a belátásra alapozva, önálló személyiségnek tekintve a gyermeket, oldunk meg olyan problémákat, mint pl. - a gyerek társaságban hisztizik - a gyerekkel egyszerűen nem lehet közlekedni az utcán - a gyerek nem eszik vagy nagyon válogat vagy dobálja az ételt - a gyerek mindenre nemet mond - a gyerek agresszív más gyerekekkel - a gyerek folyton felesel vagy éppen mindenre nemet mond - stb. Lansbury