Könyvekről mindenkinek

 Kitűnő és helyénvalóan tisztelgő,sok szakterületen releváns könyvvel ajándékozták meg tisztelői a 70 éves Korinek László professzort, akadémikust, sokoldalú érdeklődésű társadalomtudományi szakembert. E rövid könyvajánlóban nem tudunk a több, mint 650 oldalas könyvben szereplő minden tisztelgésre és írásra kitérni, pusztán arra van mód, hogy kifejtsük, miért is tartjuk nagyon fontosak ezt a könyvet.  A kötet- melynek kapcsán elismeréssel kell szólnunk a Finszter-Kőhalmi-Végh szerkesztőhármas munkájáról- első részét a laudációk adják,kollégáktól, ismerősöltől, nem kisebb személyektől ,mint pl Pintér Sándor belügyminiszter, vagy jótékonysági tevékenységéről ismert Böjte Csaba atya.  A könyv második része voltaképpen egy gyűjtemény története. Korinek professzor ugyanis igen jelentős és nagyon rendszerezett régészeti gyújteménnyel rendelkezett, melyet felajánlott a Nemzeti Múzeumnak. Ezen gyűjtemény darabjairól találunk szakértő régészektől rövid leírásokat. Akad e gyűjteményben római kor

 Nagyon nehéz,de nemes feladatra vállalkozik az,aki mai tizenéveseknek irodalomtörténetet kíván közvetíteni. Nényei Pál:Az irodalom visszavág című könyvének első kötetében,mely a Léda tojásaitól az Aranyszamárig alcímet viseli,kitűnően megoldotta ezt a feladatot. Ókori irodalomról beszél élményszerűen,humorral telítve,közel hozva a több ezer éve alkotó görög és római alkotókat a mai tizenévesekhez. Szólva a jó tanulókhoz éppúgy,mint a rossz tanulókhoz.  A legfontosabb kérdésben,az irodalomhoz való hozzáállás ügyében Nényei Pál olyan gondolatokat oszt meg velünk,melyeket valamennyi gimnáziumi magyartanárnak meg kellene osztani tanítványaival. Aztán:Megtudhatjuk,miért ne kezeljük le az ősi népek mitologikus gondolkodását,s eltöprenghetünk azon,mi következik a mai racionális kor után. A Bibliát is másképp fogjuk olvasni,ha áttanulmányoztuk a Szerző ide vonatkozó sorait. Igazi utazást teszünk a homéroszi eposzok világába,s megértjük,miért szerepel annyi vak ember a görög irodalmi alkotások

Az Antik Tanulmányok ( Studia Antiqua) című folyóirat 2017.júniusi számából egyetlen tanulmányt emelnék ki, mely elsősorban keresztény hívő mivoltom okán keltette fel érdeklődésemet. Érdekelnek ugyanis az ókori párhuzamok és előzmények...Adorjáni Zsolt. Istenség és király... című írásáról van szó. Király és Isten párhuzamba állítása a keresztény hagyományban magától értetődő, hiszen a Kinyilatkoztatásnak is része- de vajon hogyan volt ez a ókori kultúrákban? Miként vélekedtek a görögök és a rómaiak égi és földi hatalom viszonyáról? Részben a keresztényekhez hasonlóan, részben viszont azzal ellenkező módon. Az ókori görögöknél a király isteni adománnyal rendelkezik, ezzel ellentétben a zsidó-keresztény kultúrában Isten maga a Király, aki irányítja életünket. Mind a hellének, mind a rómaiak találtak tehát párhuzamot égi és földi királyság között, de pontosan ellenkező következtetést vontak le ebből, mint a keresztények. Kár, hogy Adorjáni Zsolt tanulmánya nem folytatódik a keresztény ér