Könyvekről mindenkinek

 Schmidt Attila:Véreskezűek című könyvében olyan bűntényekről olvashatunk,melyek az 1970-80-as években történtek meg,Magyarországon. Különlegessége a könyvnek,hogy a fejezetek végén a Szerző beszélget az elfogott és elítélt bűnözőkkel. Nagyon tanulságos. Spoiler gyanánt idézzünk fel néhány tragikus történetet a könyvből! Rumi Bélával a siralomházban beszélget Schmidt Attila. Az elkövető a lehető legsúlyosabb büntetést kapta,mivel-a bíróság szerint előre megfontolt szándékkal-megölte szeretőjét és annak férjét. Rumi az előre megfontoltságot tagadja. Szerinte Horváthné és a férje támadt rá,amikor randevúra indult.Horváth ráugrott hátulról,ő pedig csak védekezett,féltette az életét. A tanúk és a helyszínen talált bizonyítékok azonban teljesen mást mondanak.A vádhatóság szerint az elítélt akarta megölni a szeretőjét,a férj védte a feleségét,eközben érte a halálos késszúrás.Azután,hogy szemtanú ne maradjon,Rumi megölte a szeretőjét is,harminc késszúrással.Az elítélt szerint a tanúk,azaz a f

 Nagy történelmi idők nagy tanúja volt Kornis Pál. Katonatisztként tevékeny részese volt az 1945 után újjászülető,új eszmei alapokkal és megváltozott szervezettel müködő magyar honvédség(vagy ahogy akkoriban hívták:néphadsereg) megalakításának és vezetésének. A Tanúként jelentkezem című könyv emlékirat. Szubjektív,olykor elfogultságoktól sem mentes,történészek számára valóságos kincsesbánya. Kornis Pál szovjet hadifogságba esett a második világháború idején. Amikor a szovjet hadsereg a foglyok közül kereste a "a jövő embereit",egyetlen percre sem tétovázott:jelentkezett partizánharcosnak. Részt vett marxista tanfolyamokon,speciális kiképzéseken,melyeknek célja volt,hogy megtanítsa a jövő partizánjainak,hogyan támogassák a szovjet Vörös Hadsereg magyarországi hadműveleteit. Kornis rendkívül őszinte ezen időkkel kapcsolatban:szól az általános érdektelenségről,azt a fajta partizánromantikát,mely az 1950-es-60-as évek emlékíróit jellemezte egykoron,Kornis teljesen mellőzi. Nem na

 Csoma Mózes tanár úr a magyar koreanisztika jeleneg élő legnagyobb alakja, egyetemi tanár nagykövet. Korea története- a két koreai állam történetszemléletének összehasonlításával című könyve kitűnően összefoglaja ennek a különös félszigetnek a történetét, kultúráját. Recenzensnek nincs más dolga, mint hogy rácsodálkozzon és reflektáljon néhány olyan jelenségre, mely meglepőnek tűnhet az európai Olvasó számára. Ezen reflexiókkal dícsérje és ajánlja a könyvet.  Feltűnő, hogy minden diktatúra a történelem elejét és végét ( azaz a saját maga formálta jelenkort) szereti leginkább hamisítani. A kezdetet azért, hogy messzi, mítikus időkbe vezesse vissza saját és népe múltját, a közelmúltat azért, mert így kívánja a nyers hatalmi érdek. A korai koreai történelem kapcsán Tangun Vanggom sírjának?/piramisának? állítólagos megtalálása borzolta fel a kedélyeket. Nincs könnyebb történetírói feladat, mint saját népünknek keresni valami messzi időkből származó mitológiai hőst, és ünnepelni, ünnepelni

 Mattyasovszky Jenő az 1980-as évek egyik legnépszerűbb magyar bestseller-írója volt. Legendás karakterét, Hódot, egy fél ország szerette. Az író halála után a megmaradt kéziratokat Dr. Trencsényi István fejezte be. A Hód és a szerelem hóhérai című könyv is egy befejezetlen kéziratból keletkezett. Nagyon izgalmas, nagyon sok szálon futó, érdekes krimi.  Spoiler. Egy Kolbe nevű, állítólag magyar származású, Amszterdamban élő férfi mulatót nyit a holland fővárosban. Igen kétes hírű hely lesz, viszont rengeteg pénzt hoz. Kolbe Magyarországra utazik, magával hozza magyar származású szeretőjét, Erzsébetet( Lizettet, ahogy a holland férfi szólítja), azzal a nem titkolt szándékkal, hogy úri prostituáltat farag belőle. Lizett azonban nem kér ebből az életformából: az éneklés, táncolás még belefér, de több már nem. A lány szeretné felkeresni szülei otthonát, a ma már igencak elhanyagolt bükki kastélyt. Kolbe megtudja, hogy a lány családja annak idején elásott több millió dollár értékű ékszert,

 Van az a bizony nagyon is elterjeedt közhely, hogy öregségünkben mindinkább hasonlítanak egymásra az emberek. Eltűnnek a negyven-ötven évesen még oly éles különbségek, gazdag és szegény, magányos és körülrajongott, együtt masíroznak a halál felé. Kitűnő költőnk, Marsall László:Negyvenegy öregek című verseskötetében meggyőzően bizonyítja, hogy ez a közhely bizony nem igaz. Öregkorunkra éppenúgy egyéniségek maradunk, mint amilyenek voltunk pár évtizeddel fiatalabban. Különbözünk.  Mert a barkácsolós bácsi, aki 83 évesen minden szomszédnak mindent megjavít, teljesen másképp öregedett meg, mássá formálódott, mint pl. Bukovi Márton, Péter Rózsa profeszzorasszony vagy Fejér Lipót matematikus, vagy éppen Zelk Zoltán bácsi. Ami közös az idős emberekben, az a végeérhetetlen gyönyörűséget okozó áttetszőség, a titkok mindennapi kiülése ezekre a barázdált arcokra, a lélek titkos alagútjainak kiegyenesedése. Mi, fiatalok, úgy látjuk, hogy aki öreg, annak a titkai már nem jelentősek, az ember és re

 Sándor Iván:Századvégi történet című könyve egyszerre történelmi regény és pszichológiai elemzés. Nagyon magas nívójú,fajsúlyos prózairodalom,amely,annyi más jó magyar könyvhöz hasonlóan,nem kapta meg a kellő figyelmet sem a kritika,sem az üzleti-kiadói szféra részéről.  A történet a 18.század végén,az 1790-es években játszódik. Főhőse Orczy Ferdinánd testőrhadnagy,snájdig katonatiszt,akit belül gondok özöne emészt. Sokat utazik,látja az ország rossz állapotát,a Habsburg-államapparátus gyengeségét,mindenféle reformtól való irtózását. Tudja,hogy ő maga is eleme a rendszernek,de nem tud javítani a rendszeren. Ráadásul magánélete is válságba jut:szerelme,Clara Krakowska,osztrák főkamarás felesége,egyre önzőbb,zsarnokibb,ráadásul apja belekeveredik a Koszciuszko-féle összeesküvésbe,ami könnyen tönkreteheti Orczy Ferdinánd katonai karrierjét. S hogy még "jókaisabb"legyen a történet,Clara nővére beleszeret Orczyba. Egészen addig,amíg...dehát ez majd kiderül a regényből.  Sándor Iv

Ross Thomas elképesztő kalandregényének főhőse Citron,a majdnem Pulitzer-díjas újságíró. Hősünk épp a Közép-Afrikai Köztársaságban időzik,mikor kémkedés gyanújával lecsukják.Aranyórája menti meg attól,hogy rabtársai megfojtsák. Reggelire húst is kap,ami vagy kecske,vagy majom, vagy pedig....Egy jogvédő szervezet csinos munkatársa révén kiszabadul,hogy aztán Amerikába hazatérve egy színésznő tulajdonában álló bérház gondnoka legyen.Ahol máris megtalálja őt egy pancser bűnöző felesége. A történet másik szála az amerikai nagypoolitikába vezeti az Olvasót. Ha akad egy szókimondó fickó,aki mindent tud az egyik kongresszusi képviselőjelölt szingapúri cégének korrupciós ügyeiről,s ráadásul az úriember halálos,áttétes prosztatarákban szenved,és ki akar tálalni-akkor arra már a milliárdos politikai lobbista is odafigyel. Csakhogy mielőtt elmondaná,amit tud,két símaszkos férfi jóvoltából halálos közúti baleset éri. Hogy mi köze az újságíróból gondnokká avanzsált Citronnak a szingapúri korrupci

Magyar krimi 1988-ból, mindössze 62 A/5 oldalon- de remek. Fehér Klára máshol már sokszor megtapasztalt történetmesélői készsége ismét megmutatkozik, méghozzá olyan angol típusú krimiben, melyre joggal lehetne büszke a krimi királynője is...Na jó, Ruth Rendell is... A történet szerint Tom, a robotizáció miatt mindenhonnan elbocsátott ezermester éppen munka nélkül tengődik, mikor is barátnője felfigyel egy hirdetésre. Filmforgatókönyv-író tanfolyamot hirdetnek, bentlakással, egy csodálatos helyen, a Cápa-öbölben. A hallgatók szépen összegyűlnek, előadásokat hallgatnak, készítik életük nagy művét, mely megágyaz nekik Hollywoodban- csak éppen Tom nem halad sehogy. Merthogy nem jó ő semmire. Merthogy ő nem tud filmet írni. Be is kéretik szegény hősünket a titkárságra, hogy akkor most mi lesz. Tom ígéretet tesz, hogy készül, készül. Ihlet semmi. Egyszer aztán megszállja őt  valami, és megírja élete forgatókönyvét. Csakhogy ennek a tanárai nem különösebben örülnek. Fehér Klára könyve

A Szóvihar című könyv a kitűnő költő, Lackfi János 1988 és 2003. között megjelent verseit tartalmazza. A viszonylag tág időtávlat miatt szinte természetes a költői műfajok sokszínűsége, a költői magatartás folyamatos változása. Éppen ezért, mintegy lelassítva a mozgóképet, kiemelnék a kötetből- ajánlásképp- egy fontos motívumot. Mégpedig a rendkívül kifejező címadást. Magyar poéta utoljára Arany János volt, aki figyelemfelhívó és kifejező címeket tudott adni verseinek ( pl. Szondi két apródja). Kassák Lajos verscímei viszont megosztók: az avantgarde-utálók fanyalognak, mert sok a szám... Lackfi János úgy ad címet, hogy egyúttal az már a vers első sora is- a befogadó szempontjából. Vegyük pl. Lángpohár című versét. Ha olvassuk ezt a címet, rögtön megfogalmazódnak bizonyos kérdések: 1. Ez egy olyan pohár, ami lángból van? 2. Ez egy olyan pohár, amely lángra gyújt ( mondjuk a szívet)? 3. Ez egy pohár, amiben láng van? Miért tárol valaki egy pohárban lángot?  Vagy ott van az "