Könyvekről mindenkinek

 Ambrus Zoltán egyike azoknak,akiket irodalomtörténet-írásunk lassan elfeledtet. Pedig ez a debreceni íróember elképesztő történeteket írt a 19-20.század fordulóján,olyanokat,melyek a 21 századi Olvasók fantáziáját is megmozgatják. Ezzel arra szeretném felhívni a Tisztelt Könyvkiadók figyelmét,hogy érdemes lenne Ambrus Zoltán egynehány könyvét újra elérhetővé tenni. A tóparti gyilkosság című könyv két kisregényt tartalmaz. Az Őszi napsugár egy szerelmi történet. Hódy Balázs költő és emberkerülő szerelmes lesz tanítványa édesanyjába. Erzsébet,noha férjes asszony,nem ellenzi a kapcsolatot,sőt...Aztán a nő belehal egy gyermekszülésbe(Ambrus nyitvahagyja a kérdést,ki volt a gyermek apja...). Hódy Balázs ezek után új szerelmet keres. Szobát bérel egy nagyhangú,cserfes,ötgyermekes családanyánál. A másik két bérlő egy idealista társadalomtudós,valamint egy hatalmas alagutakat tervező elfuserált feltaláló. Ambrus Zoltán a történetet elejétől a végéig ironikus hangvételben meséli el.  A másik k

Oroszlán a kanapén- azaz macska. Bevallom, nem tartozom a cicák gyógyíthatatlan rajongói közé, sőt, még az állatbarátok közé sem, ám Abigail Tucker kedves, ironikus hangvételű könyve meghatott. Meghatott, mert feltárja nemcsak az állatok, hanem a gazdik lelkét is. Persze, lehet lenézni azt az embert, akinek csak a háziállat nyújt vigaszt, de nem szükséges, sőt! Az emberi társakból és társadalmakból kiábrándulva, olykor mindannyiunknak szüksége van valamiféle menedékre. A macskák erre a szerepre ideálisak. Elvisznek egy másik világba, amely selymes és puha, mint a tej. Hát, ezért ajánljuk mindenkinek szórakoztató olvasmányul az Oroszlán a kanapén című könyvet.És lehet, hogy évezredek múlva a cicák hatalmas tigrisekké fejlődnek, úgyhogy jó velük jóban lenni. Sosem lehet tudni. Jaffa Kiadó, 2017. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is, bár a macskákhoz semmi köze: hirek168.blogspot.com

Ez a könyv, az Európa története, még sokáig alapmű lesz a témában, annak ellenére, hogy akad benne néhány pontatlanság- de hát melyik szakmunka mentes az ilyesmitől? ( Megjegyzem, azért a dákoromán elméletet nem kellene csak úgy elfogadni...) Norman Davies valami elképesztően ironikus stílusban tekinti át az Öreg Kontinens kétezer évét, az őskortól egészen a kilencvenes évekig, a kommunizmus bukásáig. A Szerző Európa sokszínűségét emeli ki, a változatos nyelvi- kulturális közösséget, melyben az egyetlen kohéziós erő az európaiság-tudat. Persze, lehet ezzel a kimondatlan tétellel is vitatkozni, lehet átkozni a brüsszeli bürokratákat, de a nemzetek között igenis van közös nevező. Magyarok, angolok, norvégok és albánok- mind Európaiak vagyunk, s ez kötelez bennünket valamire. Például arra, hogy józanul gondolkodjunk magunk felől. Ezt manapság, a könyv megjelenése után közel húsz évvel sokan elfelejtik- hát akkor jól az eszükbe kell vésni. Mert Európa jövője azon áll vagy bukik, hogy men