Bejegyzések

monológ címkéjű bejegyzések megjelenítése

Gion Nádor:Testvérem, Jóáb

Hogyan írjunk regényt a korrupcióról úgy, hogy az örökérvényű legyen? Gion Nándor: Testvérem, Jóáb  című könyve választ ad a kérdésre. A regény színhelye egy meghatározhatatlan magyar falu vagy éppen kisváros, szereplői élő, de kifacsart és tönkrement magyar emberek, akiket egy dolog köt össze: mindannyian lopnak, csalnak, hazudnak, és mindannyian tudják, hogy a másik is ezt teszi és hogy róluk is mindenki tudja, hogy ezt teszik. Gion Nándor rávilágít arra, amire Móricz Zsigmond az évtizedekkel koraábban keletkezett regényeiben ( Rokonok, Úri muri) még nem tudhatott: a korrupció tönkreteszi az emberek egymás közti érintkezését. A szereplők mintha nem is egymással beszélnének, inkább egymondatos monológokat mondanak, sokszor egymás mellett. A nyelv a végtelenségig kiszáradt, minden életerejét elveszítette. Az élet pedig egyre mélyebbre sodorja ezeket az embereket. Néha az is megkérdőjeleződik, hogy egyáltalán emberekről van-e szó. Nem lehet, hogy valamiféle " lelki zombik"

Roberto Bolano: Éjszaka Chilében

Roberto Bolano könyvének címe metaforikus: Chile, a Pinochet-rezsim rémuralma alatt vergődő, ojbb sorsra érdemes latin-amerikai ország maga az Éjszaka: az emberi élet nem szent, a családok széthulltak, az egyének pedig próbálják maguk megtalálni a túléléshez szükséges szellemi és fizikai megoldásokat. A könyv főhőse, Sebastian Urrutia Lacroix atya maga is talál ilyen megoldást: alkalmazkodást a mindenkori elnyomó politikai rendszerhez. Ez az alárendelődés olykor bizarr formákat is ölthet, például akkor ,mikor Pinochet tábornok az atyától kér útmutatást a marxizmusra vonatkozólag. Lacroix atya sorsa jól példázza a katolicizmus huszadik századi fejlődését ( hanyatlását): a politika mindig arra törekedett ,hogy függetlenítse magát a kereszténységtől. Így hát maga alá gyűrte azt. Roberto Bolano különös regénye nem könnyű olvasmány. Egyes szám első személyben elmesélt történetről van szó, monológról, mely azonban nem lineáris történetmondás: kesze-kusza kígyó módjára átölel mindent, ami