Könyvekről mindenkinek

 Veres Péter a magyar irodalmi hagyományban úgy él,mint autodidakta népi író,aki realista regényeket és elbeszéléseket írt szegényparasztokról és zsellérekről. Veres Péter a magyar történelmi hagyományban úgy él,mint parasztpárti politikus,aki egy ideig hadügyminiszter volt,aztán a Rákosi-féle kommunista vezetés félreállította. Az Olvasónapló 1953-1956 című könyvből kiderül,hogy mindkettőnél jóval több volt. Gondolkodó volt. Olyan gondolkodó,aki nem szerette sem a teológiát,sem a filozófiát,szerette viszont a józan észt. Nem tartotta nagyra a politikusokat (ideértve az 1950-es évek gárdáját is),de kereste a történelem általános összefüggéseit. Érdekelte,miért születhetett meg a Római Birodalom bukása után a keresztény Európa. Talán gondolhatnánk áthallásra is...Érdekelte,hogyan maradhatott hatalmon annyi éven át Napóleon. S foglalkoztatta a huszadik századi diktatúrák helyzete,és igen,itt a többes szám azt jelenti,nemcsak a német,de más diktatúrák is érdekelték,bár érthető óvatosságból

Francine Rivers könyvét minden keresztény vezetőnek, legyen az lelkész, pap, tanító, presbiter vagy bármi, el kellene olvasni. Elsősorban nekik ajánljuk ezt a nagyszerű regényt. A Mikor a sófár zeng című könyv főhősei- egy gyülekezet tagjai. A Centerville-i Keresztény Közösség haldoklik, a tagok már bőven hatvan fölött vannak, ráadásul Hank, az addigi prédikátor, szívinfarktust kap, és a továbbiakban me tudja ellátni feladatát. Samuelnek, az egyik presbiternek, az az ötlete támad, hogy hozni kellene egy fiatalabb lelkészt. Az idős presbiterek eleinte ellenkeznek, aztán nagy nehezen belenyugszanak a változtathatatlanba. Örömük fokozódik, amikor kiderül, hogy az új pásztor nem más, mint Paul Hudson, a híres tévés prédikátor, David Hudson fia. Eleinte mindenki örül Paul szolgálatának. Ám Paul beleesik abba a csapdába, melybe oly sokan és annyiszor beleestek már: Isten Igéjéből kizárólag a bővelkedésre vonatkozó részek érdeklik. Gyűlik a pénz, épülnek az ingatlanok, jönnek az új tagok,

Nincs rá terünk, hogy részletesen elemezzük az orosz- és a világirodalom talán legismertebb regényét. Kis írásunkban néhány kevésbé közismert szempontra, nézőpontra szeretnénk felhívni az Olvasó figyelmét! 1. A tankönyvek állandóan küszködnek azzal, hogy Dosztojevszkijből realistát faragjanak. Holott a nagy orosz mindennek nevezhető, csak realistának nem. Finom lélekábrázolásai már eleve kizárják ezt a kategorizálást. Dosztojevszkij annyira egyedi szerző, annyira unikum, hogy semmiféle skatulyába nem szorítható be. 2. A Bűn és bűnhődés nem krimi, hanem lélektani regény. A krimiben a bűn elkövetése a lényeg, itt a bűnnek az egyénre gyakorolt hatása, mondhatjuk: a Bűn következményei. 3. Érdekes megfigyelni ,milyen fontos szerepet kap a könyvben a vertikálisan osztott tér. Raszkolnyikov egy padlásszobában vezekel, a gyilkosság maga emeleti lakásban történik. Raszkolnyikov térben is felülemelkedik embertársain.