Könyvekről mindenkinek

Vajon szeretnénk-e emlékezni mindenre? Valószínűleg nem, hiszen ki akar emlékezni például a traumáira, párkapcsolati csalódásaira,életközepi válságra, és egyebekre? Valószínűleg senki. Viszont azokra az eseményekre, nevekre, számokra, helyekre, folyamatokra, melyek fontosak lennének továbblépésünk, fejlődésünk számára, igenis akarunk emlékezni. A régi osztálytársak nevét sem akarjuk elfelejteni, csak éppen valahogy úgy adódik... Kevin Horsley:Emlékezz mindenre című könyve abban segít, hogy fejlesszük memóriánkat, új ajtókat nyissunk meg benne, új lehetőségeket fedezzünk fel tanulásunkban, munkánkban, magánéletünkben. Hogy mit is jelent Szerző neve előtt a " Grandmaster" jelző? Tudnunk kell, hogy a világon léteznek ún, memóriabajnokságok. Ezek résztvevői olykor egészen elképesztő teljesítményekre képesek elméjükkel.A győztesek pedig jogosultak bizonyos címek használatára. Kevin Horsley esetében ez a Grandmaster jelző többek között azt jelenti, hogy Szerzőnk fejből tudja a pí é

 Ranschburg Jenő tanár úr :Tehetség és alkalmazkodás című könyve azzal foglalkozik, hogy milyen szocializációs különbségekkel kell szembenéznie a tehetséges ( és milyen sokféleképpen értelmezhető ez a látszólag egyszerű szó!) illetve a személyiségükben az átlagtól eltérő gyermeknek és szüleiknek. Ebben a rövid könyvajánlóban csak ízelítőt adunk abból a rendkívül változatos téma-rendszerből, mellyel a könyv foglalkozik, s nem tudtam megállni ,hogy némi személyes reflexióval ne illessem a szöveget. Magam is tehetséges gyermekként voltam számontartva,már jóval iskola előtt megtanultam olvasni, magamtól. Elöljáróban elmondom, hogy a könyv nyelvezete rendkívül közérthető, minden szülőnek, nagyszülőnek fogódzóul szolgálhat.  A legfontosabb, amit a könyv elolvastával meg kell jegyeznünk: a tehetség a pszichológia és a pedagógia egyik legnehezebb, legbonyolultabb témája. Ranschburg Jenő könyvéből megtudjuk, milyen problémákat jár körbe a pszichológia tudománya, amikor az " intelligencia&q

 David Epstein könyvét mindenkinek el kellene olvasnia. Olyan, a köztudatban nagyon is élő és káros paradigmákat cáfol meg, melyek nagyon sok ember teljesítményét visszavetették.  A 21.század általánosan elterjedt gazdasági-társadalmi felfogása szerint az embernek minél inkább specializálódnia kell, mert mindenki csak egy szakterületen lehet jó, ráadásul ezt a spacializálódást minél korábban el kell kezdeni, akár már kisgyermekkorban. Epstein ezzel ellentétben a sokoldalúságot vallja követendő példának. Nézzük meg, hogy miért! A világ élsportlói között akadnak olyanok, mint Tiger woods, aki már csecsemő korában egy lábon egyensúlyozott, háromévesen pedig egy ttévéműsorban golfozott, tízévesen pedig már félprofi felnőtt játékosokat vett palira a helyi glofklubban. A sakkozók között is akadnak olyan személyiségek, mint a Polgár lányok, akik már gyermekkorukban felnőtt nagymestereket vertek meg, Polgár Judit pedig a világ legfiatalabb nagymestere lett. De- Epstein szerint- ez a ritkább. A

 Ez a kiváló könyv egy ( majdnem) tragikus eseménynek köszönheti létrejöttét. A norvég szerzőt, Hilde Østbyt ugyanis súlyos közlekedési baleset érte. Feje megsérült, kórházban kellett összevarrni a sebet. Úgy tűnt, pár hét alatt minden rendbejön. De ami ezután jött! Szerző a gyógyulásának heteiben rájött, hogy elveszítette bizonyos adottságait. Korábban elszánt zenekedvelő volt- a baleset után alig volt képes zenét hallgatni, a magas hangok pedig elképesztően idegesítették. Elveszítette szinesztéziás képességét, azaz nem volt képes adott dolgot egyszerre több érzékszervvel is érzékelni. Hilde ekkor elkezdett komolyan tájékozódni az agysérülések témájában, orvosi szakkönyveket is olvasott, és rájött:a trauma következtében sérült az agy végrehajtó funkciója, ezáltal módosult az emlékezet, bizonyos képességek pedig eltűntek ( akárcsak a nagy francia zeneszerzőnél, Ravelnél- igen, a Bolero komponistájánál- aki szintén egy közlekedési baleset következtében veszítette el a zenei érzékét). Hi

A könyv alcíme:Hogyan lehetünk kreatívak és rugalmasak túlszabályozott világunkban? A 21. századi világ, a maga rohanásával, kapkodásával, inger-gazdagságával hatalmas feladatok elé állítja az embert. Tim Harford könyve arról szól, hogyan tudnánk ezt az " új rendetlenséget" az ember javára kamatoztatni. Hogyan improvizáljunk, miközben félünk a nyilvános szerepléstől? Miért nem segíti a kreativitást az egyen-iroda? Hogyan jelentkezik már gyermekkorban a törzsi összetartás ösztöne, és hogyan tudják ezt a munkáltatók a maguk javára kamatoztatni? Szabad-e nyilvánosan viccelődni a saját dolgainkon? Miért jó az, hogy a dolgozók nehezen találnak meg valamit az irodaépületben? Ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ az Alkotó rendetlenség című könyvből. Tim Harford ismert személyek példáján ( Steve Jobs, Martin Luther King, az Amazon internetes áruház, az MIT egyetem, Erwin Rommel és mások) keresztül mutatja be, hogy olykor a káoszkontroll illetve az egyéniség kibontakoztatása