Könyvekről mindenkinek

 Schmidt Attila egyik legnagyszerűbb könyvében az 1970-es-80-as évek magyar közvéleményt leginkább borzoló bűnügyeit írta meg, szépirodalmi formában, de mindig a kriminalisztika szabályainak megfelelően. E rövid könyvajánlóban kiemelnénk néhány - nagyon szomorú- történetet a sokból.  A címadó sztori, a Néma gyilkosok, egy megromlott házasság története. Két kamionos fiatal nő holttestét fedezi fel az út mentén. Sokáig ismeretlen marad a meggyilkolt nő kiléte, ám beállít a rendőrségre egy Gyöngyösi nevű ember, aki néma, ezért írásban kommunikál a rendőrökkel. Elmondja, hogy feleségét már három napja nem látta, a nő valószínűleg a szeretőjével ment el, de ez nem biztos. A nyomozók kiderítik, hogy valóban Gyöngyösiné az áldozat, de a házasságot nem az asszony, hanem a férj rontotta el. Szeretőjével élt együtt, nem dolgozott. Valóban a férj a gyilkos, vagy lehetésgesek más gyanúsítottak is? A kötet számomra legmegrázóbb esete A bujkáló gyilkos. Egy srác megszökik a javítóintézetből. Minden

Kis bevezető: A belváros szó helyesírásáról: a klasszikus felfogás szerint Budapest Belvárosát mindig nagy kezdőbetűvel írjuk, a vidéki városok belvárosát pedig kis kezdőbetűvel. Jellemző Magyarország Budapest-centrikus szellemi életére... Azoknak ajánljuk a Gyilkosság a belvárosban c. könyvet, akik szívesen olvasnak valódi bűnesetekről, balesetekről, betörésekről, gyilkosságokról ( azt viszont egyáltalán nem értem, hogy kerül a könyve Niki Lauda Forma-1-es pilóta története). Schmidt Attila írásai kiemelkednek a termésből. Ő nagyon érezte ezt a bűnügyi műfajt, meg tudta világítani a tettes és az áldozat lelkét. A kötetben leírt megrázó történetek közül szerintem  Az újpesti gyerekgyilkos a legjobban megírt, viszont a leginkább megrázó A fiam tette, ahol is egy fiú az anyja által elkövetett gyilkosságot akarja magára vállalni. Az anya elképesztően antipatikus, annyira fél a börtöntől, hogy képes odadobni a  hatóságoknak a saját felnőtt fiát- miközben az otthon lévő kislányt elhanya