Könyvekről mindenkinek

 A Pártmunkások kézikönyvét elsősorban azoknak a fiatal történészeknek,kutatóknak,tanároknak ajánljuk,akik szeretnének megismerkedni a Kádár-korszak történelmével. A kézikönyvben mindaz megtalálható,amit az akkori kommunista hatalom egy MSZMP-tagtól elvárt-legalábbis papíron. Az már külön tanulmány témája lehetne,hogy a kézikönyvben leírtak hogyan működtek a Kádár-korszak Magyarországának mindennapi gyakorlatában... Megtudhatjuk, mi az a pártalapszervezet, kinek vagy kiknek a kezdeményezésére alakulthott ilyen, mit jelent a nyitott és zárt alapszervezet. Részletes képet kapunk az alapszervezet hierarchiájáról, kinek mi a feladata, mit csinál ( illetve sok esetben: mit kellett volna csinálnia) például egy MSZMP-titkárnak. Megismerjük a párttaggyűlés szerepét, keményen szájba rágja a könyv, hogyan kell ismertetni az országos párthatározatokat. Mivel Magyarországon, legalábbis a Szerkesztők szerint, szocialista demokrácia van, a tagságot már a taggyűlés szervezésébe be kell vonni. A napir

 Történészek,politikatudósok számára valóságos kincsesbánya ez a könyv. Bepillantás egy letűnt korba,a Kádár-korszakba,a "létező szocializmus"elitjének világába. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát 1970-ben rendezték. Ez a könyv a pártkongresszus legfontosabb eseményeit foglalta össze az akkori párttagok számára. Van a könyvnek egy amolyan bevezetője,amely áttekinti az MSZMP KB-nak az előző pártkongresszus óta kifejtett tevékenységét. A két leglényegesebb kérdésen,az 1968-as csehszlovákiai bevonuláson illetve az ugyanabban az évben bevezetett új gazdasági mechanizmuson,egyszerűen átsiklanak,mondván,hogy mindent jól csináltunk... A könyv első része egyfajta statisztikai áttekintés Magyarország akkori helyzetéről. E számadatokat és táblázatokat tanulmányozva az az ember benyomása,hogy 1967-1969. között megérkeztünk az aranykorba. A kötetben közölt számok szerint ugyanis minden nőtt. Nőtt a párttagok száma,nőtt az életszínvonal (itt említendő meg,hogy a X.kongresszu

 Földes György kitűnő könyve arról szól,hogyan reagáltak az MSZMP vezetői és szakértői a magyar gazdaság egyik legnagyobb,a történelmünkben Kádár-korszaknak nevezett évtizedeket meghatározó problémájára:az eladósodásra. Amint az Az eladósodás politikatörténete 1957-1986.című könyvből kiderül,az MSZMP vezetése egyáltalán nem volt közgazdasági dilettánsok csapata. Magyarország vezetői nagyon is tisztában voltak azzal,hová vezet a hitelek tötlesztése hitelből. De nem láttak más megoldást... Merthogy az 1957-et követő néhány évben minden rendben volt. Kádár János és kormánya jelentős külföldi segítséget kapott,ráadásul a világgazdasági folyamatok is kedvezően alakultak. Magyarország vezetése felvázolta az életszínvonal-növekedés politikáját,ebből nem tudtak és nem akartak engedni jottányit sem. Márpedig az 1960-as évektől ehhez gazdasági modernizáció kellett,ehhez pedig dollár kellett. Megindult hazánk eladósodása a Nyugat felé. Az 1968-as új gazdasági mechanizmus egyik célja éppen az volt