Könyvekről mindenkinek

Alcím:A szabadság első 24 órája. Rudnóy Teréz könyve, a Szabaduló asszonyok, első kiadása 1947-ben jelent meg, alaposan felkavarva a második világháború után újjáépítkező Magyarország irodalmi életét. Rudnóy ugyanis nem happy endként mutatja be a második világháború végét, a koncentrációs táborok felszabadulását, hanem tudatosítja Olvasóiban: új történet kezdődik, új konfliktusokkal. Itt van mindjárt a felelősségvállalás kérdése. Minden német közkatona, minden KZ-őr azzal védekezik, hogy parancsra tették, amit tettek. A regény főhősnője próbálja leleplezni ezt a hazug játszmát, mert látja: ha ez így folytatódik, akkor kizárólag Adolf Hitler lesz a felelős, ő pedig már halott. A szadisták, az antiszemiták pedig megússzák. Szabadon élik tovább tisztes polgári életüket. Nem tudja, hogy ez a kérdés a nagypolitika szintjén dől el. A győztes szövetségesek nem akarnak bosszúhadjáratot, sőt: a számukra hasznos egykori nácikat fel akarják használni saját céljaikra. A  háború végén már érző

A szovjetek tudtak kémtörténeteket írni. A hidegháború korabeli szovjet-orosz irodalom egyik jellegzetes műfaja volt az, amit az amerikai- és ezáltal az európai-  könyvpiacon csak politikai thrillernek neveznek. Viktor Jegorov könyve, A meghiúsult merénylet, remek példa erre. A második világháború idején járunk. Egy öregedő náci, aki korábban Hitler legbelsőbb köreihez tartozott, megtudja, hogy egyetlen rokona, unokaöccse, a Szovjetunióban él. Méghozzá nem is akárhol:a kaukázusi német kolónia oszlopos tagja. Hans bácsi tehát elhatározza, hogy kimenti rokonát ebből a bolsevista szellemi fertőből... Meghívja unokaöccsét Németországba. Csakhogy nem a valódi rokon utazik, hanem egy szovjet csekista, azaz titkosrendőr. Hosszas bonyodalmak után a fiatalember karriert fut be a náci pártban. Canaris, az elhárítás vezetője is megkedveli. Iránba küldi, azzal a feladattal, hogy szervezzen be ottani tekintélyes személyeket, jól menő kereskedőket a náci pártba. Csakhogy közeledik a teheráni k