Könyvekről mindenkinek

 Tamási Áron (1897-1966) a huszadik századi magyar népi irodalom kiemelkedő alakja. Legtöbben az Ábel-trilógia szerzőjéként ismerjük, de nagyon sok remek regénnyel, novellával örvendeztette meg Olvasóit. A Szirom és Boly című posztumusz könyvét- hogy el ne nyelje a feledés- kifejezetten ajánljuk mindazoknak, akiket érdekel a magyar falu, a magyar falusi nép sorsa.  A könyv hangulata valahol előlegezi Rideg Sándor: Indul a bakterház c. művének milliőjét.Igazi kisemberek szerepelnek ebben a regényben, a föld munkásai. Tamási azonban nem valami mérföldes tragédiának láttatja az ő életüket, hanem felfedezi a csillogást, a humor lehetőségét ebben az irodalomban.A narrátor, egyben a főszereplő, Szirom Antal, avagy ahogy mindenki szólítja. Szirom tata,bukovinai székely családból származik, a dunántúli Baglyod községben él. Felesége halála után már nem akar egyedül gazdálkodni. Pedig ősei negyedízig visszamenőleg saját földjüket művelték. 1958. pünkösd havában Szirom úgy dönt, szakít ezzel az

 A populart füzetek sorozatban megjelent Fentebb stylus című kötet Kazinczy Ferenc:Tövisek és viárgok című versgyűjteményét, valamint válogatott levelezését tartalmazza. Kazinczy Ferencet a "magyar nyelvújítás atyja"- ként ismerjük, de irodalmi munkássága is nagyon jelentős. A felvilágosodás eszméit ültette át műveibe.  A Tövisek és virágok a közhiedelemmel és a -középiskolai tankönyvekkel- ellentétben nemcsak epigrammákat tartalmaz, ennél műfajilag sokkal változatosabb. Az itt közölt versek között is van epistola, gondolati költemény, szonett(!), szerelmi költemény- igen változatos mind tartalmila, mind formailag. Annyit azért meg kell állapítanunk, hogy több a tövis, mint a virág. Kazinczy igen-igen- jól tudott szúrni, bírálni kollégáit, s nem is volt gátlásos természetű. Így aztán sok olyan verse van, ami a "kolléga" művészetét, alkotói módszereit pellengérezi ki, mások érzékenységével nem sokat törődve. Lukai nevű kollégáját öt sorban "intézi el", mind

 Kiss Dénes író,költő,a magyar nyelv szenvedélyes kutatója. Emberszám című könyve újszerű szemlélet alapján írt nyelvészeti tanulmányokat,valamint egy 2006-2008.évről szóló naplórészletet tartalmaz.Nem egyesével vesszük sorba a tanulmányokat,inkább megpróbáljuk pontokba szedni Kiss Dénes eredeti nyelvszemléletének alapjait. 1. Volt valaha az emberiségnek egy ősnyelve. Ehhez az ősnyelvhez a mai nyelvek közül a magyar áll legközelebb. 2.A számok előbb keletkeztek,mint az írások,azaz az írott nyelvek. 3. A magyar nyelv alapja a matematikai logika. A nyelv számszemlélete szerint legnagyobb szám az egy,ez osztódik újra és újra (fél lábon áll,tárgyalófelek stb.) 4. A magyar nyelv egységre törekszik,pl. ember szavunkban benne van a férfi és a nő.(Ez utóbbi állítás bizonyítását nem találtam meggyőzőnek).  5. A magyar nyelv rokon az etruszkkal. Itt Kiss Dénes bizonyítása szintén nem meggyőző. Jó olvasni az Emberszám című könyvet. Az itt felsorolt álláspontok nagy részét a mainstream nyelvtudomá

 Farkas Zsuzsa:Nyelvőrökkel nyelvőrségen könyve interjúkat tartalmaz a magyar nyelv legnevesebb őreivel:mások mellett Lőrincze Lajossal,Grétsy Lászlóval,Rácz Endrével,Bencédy Józseffel, Wacha Imrével. Mai Olvasó leginkább az lehet érdekes,hogyan látták ezek a kiváló tudósok a magyar nyelv helyzetét az 1990-es években.  Szinte mindannyian megemlítik a sajtó,a televízió egyre igénytelenebbé váló nyelvezetét,pongyolaságát. Van,aki ennek okát abban látja,hogy csökken az újságírók műveltsége. Szó esik a beszédtempó egészségtelen felgyorsulásáról,a szavak elharapásáról. Viszont többen is kiemelik a nyelv egyre gazdagodó képszerűségét,vitalitását. Az ifjúsági nyelvet illetően megoszlanak a vélemények,van,aki szerint csúnya és felületes,mások szerint élményszerű és humoros. A határon túli magyarság nyelvhasználatát illetően a megkérdezett szakemberek aggodalmuknak adnak hangot. A tradicionális magyar nyelv megszűnőben,sok a többségi nyelvből átvett tükörfordítás,ami magyartalanságokhoz vezet.N

Az egyik legérdekesebb történelmi regény, amit valaha olvastam. Az persze, hogy " érdekes", még nem feltétlenül esztétikai ítélet, mindenesetre olvasásra ösztönöz. És egy könyvnek, végül is, ez a célja. A Janus-Trubadúrvarázs című könyvben két történelmi idősíkon haladunk. Az egyik a klasszikus mgyar középkor, amikor is III.Béla király két fia, Imre és András harcolt a hatalomért. Szénpataki Ádám nehezen igazodik el a napról napra változó hatalmi viszonyok között. Ő költő, szeretne a mindennapi csetepatékon felülemelkedni. Szerelmes verseket ír, ezek azonban olyannyira megelőzik korukat, illetve olyan, történelmileg " rossz" időszakban látnak napvilágot, hogy teljesen visszhangtalanok maradnak. A másik idősík a reneszánsz. Janus Pannonius egyre inkább előretör Mátyás udvarában, egyre inkább közelebb kerül a mindenféle húsosfazekakhoz. Ő nem Szénpataki: ő püspök, nagy hatalmú. Csakhogy ő is költő, neki is egy jobb világ az álma, ő is kilóg, nem is kicsit. Aztán na

Az igazán nagy írók nyelvet teremtenek. Nem elégszenek meg a már meglévővel, hanem szavakat, kifejezéseket alkotnak, ha kell, archaizálnak, ha kell modernizálnak. Sarusi Mihály nagy író. Témája tetőtől talpig átjárja. Része lesz annak, amiről ír. Nem kívülről lát valamit, és reflektál rá: kiemeli a valóság fontos szeleteit, tájait, nyelvi eszközeit, történelmi múltját, és mindenekelőtt: alakjait. A Szentföld, Sarusi Mihály értelmezésében, nem más, mint a magyar haza. Mert mindenkinek a hazája szent. Elkülönített, felmagasztosult. Hogy a magyar köznyelvben Szentföldön egész mást értünk? Ez legyen az Olvasó gondja:mi szentebb? A bibliai szentség, vagy a történelmi-etnikai szentség? Sarusi Mihály eléri- legalábbis nálam- hogy könyve folyamatos kérdés-válaszadás, folyamatos párbeszéd legyen. Beszélgetünk magyarságtudatról, történelemről, dunamenti szomszádságról, hűségről, generációs ellentétekről. Mindez semmiféle gyötrelemmel nem jár. Sarusi Mihály tolla fegyver, de olyan fegyver, mel