Bejegyzések

Múlt és Jövő címkéjű bejegyzések megjelenítése

Aleida Assmann:Rossz közérzet az emlékezetkultúrában. Beavatkozás

 Ha a cím ismerősen hangzik, ne csodálkozzunk: Aleida Asssmann ugyanis Freud 1930-ban megjelent tanulmányának, a Rossz közérzet a kultúrában c. írásnak címét parafrálta egy egészen más témára vonatkoztatva. A Rossz közérzet az emlékezetkultúrában. Beavatkozás  c. könyv témája a német történelmi emlékezet, ezen belül is az, hogy miért nem tudta a német társadalom mind a mai napig helyén kezelni a huszadik század két nagy történelmi traumáját: a holokausztot és a "sztálinizmust", ahogy Assmann nevezi.  Szerző vitatkozik azokkal a történészekkel, akik szerint nem létezik kollektív emlékezet. Külön kiemeli- tiszteletreméltónak nevezi- Reinhart Kosselleck e tárgyban kifejtett munkásságát. Kosselleck szerint csakis arra emlékezhetek, amit én magam átéltem. Assmann vitatja ezt az álláspontot, szerinte  minden társadalom létrehoz olyan alapokat, normákat, melyek aztán a kollektív történelmi emlékezet sarokpontjaivá válnak. Azzal sem ért egyet, hogy a kollektív emlékezet voltaképpen a

Szomory Dezső:Elbukottak. Hat novella

Szomory Dezső nem kifejezetten jó novellista. Ebben a műfajban nem érvényesül olyan jól a kitűnő Szerző szavakkal való játékkészsége, nem tűnik ki annyira a magyar nyelv iránti szeretete. A szecessziós túlburjánzással díszített Szomory-nyelv redukálódik, így az Olvasó számára marad a történet, meg a mögötte rejlő lélektani ábrázolás, ebben viszont, valljuk be őszintén, a Nyugat élvonala jobb volt. Az Elbukottak mégis jó könyv, ajánljuk minden olvasni szerető kultúrembernek. Nagyon mélyen világít. Nem feltérképez embereket, hanem a nyelv-reflektorral tűélesen az arcukba, a szívükbe világít. Még a rosszindulat is szánnivaló gyengeségnek tűnik fel. Szinte játékká válnak az emberi kapcsolatok. A kötet nyitó darabja, a Nyomorúság, voltaképpen nem novella, hanem kisregény. Önéletrajzi elemeket is tartalmaz. Egy megesett lány megpróbálja csecsemőjét elpusztítani, de az túléli, felnő, az újságírói hivatást választja, szerelmes lesz egy színésznőbe, de kiderül,hogy a csecsemőkori beavatkozás

Szomory Dezső:Levelek egy barátnőmhöz

Az ember úgy kezdi, hogy nevet. Neveti Szomory Dezső sajátságos nyelvhasználatát, a szecessziós túlburjánzást, a kultúrába való önfeledt szerelmet, felmagasztalást. Szomory Dezső: Levelek egy barátnőmhöz című könyve semmihez sem hasonlít, amit eddig olvastam. Sőt, Szomory Dezső sem hasonlít senkihez sem, akit eddig olvastam. Elképesztően művelt. Mindent megtesz, hogy ezt a világ tudomására hozza. Ő nem műveli az irodalmat, ő maga az irodalom. Ebben él, versekben és filozófiákban, megnemesített fiatalkori szerelmekben. Őt teljes egészében átjárta a kultúra. Behatolt a szellemébe, hogy ott valami irodalom-félét hozzon létre, valami írottat, amit talán az Olvasók egy része is ért, vagy legalábbis próbál érteni. Nem árt hozzá tudni németül és franciául. Mi a műfaja a Levelek egy barátnőmhöz c.alkotásnak? Hát, alkotás. Szívből fakadó,bennsőből táplálkozó levélregény, önvallomás, önéletrajz, de nem fizikai, mert a külső élet sosem érdekes Szomory számára, csak a belső, lelki-szellemi.