Könyvekről mindenkinek

 Ha manapság azt a szót halljuk: lakás, valami tízemeletes társaház ötödik emeleti kétszobás " galambdúca", esetleg valami kulturáltabb négyemeletes középosztálybeli, kissé úrhatnámul modern lakóegysége jut eszünkbe. Somlai Tibor könyvéből ( mely egy trilógia 2. kötete) kiderül, hogy a két világháború között Magyarországon egészen mást értettek lakáson, különösen polgári lakáson:egyedi tervezés alapján készült berendezési tárgyakkal otthonossá tett, lakájos és kényelmes Otthont. Kicsit irigykedve gondoltam azokra az arisztokratákra, orvosokra, ügyvéedekre, akinek megadta a sors, hogy- ha csak néhány évtizedre is, hiszen 1945-el az építészetben is új korszak kezdődött Magyarországon- ezekben a lakásokban éljenek.  A 42.oldalon található, Nagybátonyban levő lakás ( ma már természetesen nincs meg) fényképről is szinte kínálja magát. Hihetetlenül kényelmes székek, fotelek, heverő, imponálóan erős szekrények. A masszív és a szép ötvözete. Simán el tudnám képzelni, hogy ilyen lakás

 A második világháború után minőségileg megváltozott Magyarország lakásállománya. Gyakorlatilag mindent államosítottak, így a belsőépítészek " főnöke" is szinte kizárálagosan az állam lett. A régi, öt-hat szobás városi lakásokat lebombázták, vagy kisajították és felosztották kisebb lakásokra. A lakótelepi lakásokat  jóval kevesebb fantáziával tervezték,az esztétikai szempont sokszor teljesen háttérbe szorult. A Somlai Tibor által írt, és szekresztett Távol és közel. Belsőépítészet a háború után 1945-1970 című könyvből (mely a Tér és Idő című kötet folytatása) kiderül, hogy a magyar belsőépítészek még ilyen körülmények között is megvillantották egyedülálló kreativitásukat. Pedig a sokszor faluról városba költöző, frissen ipari munkássá avanzsált emberek nem vártak tőlük ilyesmit, csak egyszerűséget és kényelmet- illetve a Kádár-korszak vezető elvtársai előbb-utóbb kezdtek vonzódni a nyugati filmekben látható " fényűzéshez".  Túl sokat nem kaptak belőle... Inkább besz

 Volt és nincs egy csodálatos világ. Egy olyan Magyarország, ahol is az arisztokraták, harmincszobás vidéki kastélyuk mellett, fenntartottak még egy 6-8 szobás pesti lakást is, ha éppen erre visz az útjuk, ne kelljen szállodába menni. Egy csodáatos világ, csodálatos lakásokkal, igazi barokk festményekkel a falon, ahol is a Mária Terázia-korabeli szekretert bedugták a szoba sarkába, merthogy annyira nem passzol a többihez. Egy csodálatos, szinte már mesebelinek ható világ, ahol minden egyes bútort megterveztettek, hiszen ezekbe az előkelő lakásokba, villákba mégsem illik áruházból bútort vásárolni...Somlai Tibor Volt és nincs. Nagypolgári és arisztokrata enteriőrök 1900-1945 című könyve ebbe a világba kalauzol el bennünket, rendkívül szakértő, közérthető szöveggel és lenyűgöző képekkel. XVI.Lajos stílusú fotelek, szemkápráztató magyarosan hímzett textilekkel beborítva. A copf sítlusú fehérarany kanapé( 86.oldal, ismerelen helyen levő lakás) itt " egyszerűnek" számít, manapság