Könyvekről mindenkinek

 Dénes Tamás csodálatos futballkönyve visszaröpít bennünket az időben. Vissza, oda, amikor még Jürgen Klinsmann rugdosta a német válogatott sorsdöntő góljait, amikor még Ronaldo irányította a brazil válogatottat és próbált valahogy kijönni a sajtóval, amikor még Zinedine Zidane nevétől volt hangos a francia és az európai sportsajtó, vagy éppen a holland Dennis Bergkamp volt a virágkorát élő angol klub, Arsenal vezéregyénisége.  Dénes Tamás: Az Aranylabda csillagai című könyve azért lehet kellemes időtöltés minden focirajongó számára, mert szerencsés egyvelege az adatbázisnak, és a könnyed sportújságírásnak. Emberileg is közel kerülnek hozzánk ezek a labdarúgók, akik egész életüket a sportra tették fel- talán ezért is lettek ilyen sikeresek. Pedig emberileg annyira különböznek! Az iráni Azizi teljesen más egyéniség, mint Del Piero, vagy Dennis Bergkamp. De pont ez a szép a futballban. Hogy teljesen más embereket, különböző nemzeteket közös nevezőre hoz.  Az Aranylabda csillagai című kön

Manapság, a sportstatisztikák (virág?)korában nagyon nehéz könyvet írni világhírű futballistáról. Hiszen mindenkiről tudjuk, hány gólt lőtt, hány lövést eresztett kapura, abból mennyi ment mellé, merre cselezett, hány kilométeres sebességgel futott a pályán. Látszólag mindenkiről tudunk mindent. Mégis: ha elolvassuk Andres Iniesta: Életem játéka című könyvét, melyet a kiváló labdarúgó Marcos Lopez és Ramon Besa közreműködésével írt, az a benyomásunk támad, hogy a futballmeccs csak kirakat. A lényeget mi, drukkerek, nem látjuk. Nem látjuk, hogyan került fel a Barcelona első sorába egy alacsony, a forró spanyol vidékről érkezett, túlságosan szerény fiú, nem látjuk, hogyan fogadták be őt a csapattársak, nem látjuk, hogyan vívódott azzal, hogy távol van a családjától, s nem tudunk semmit a nagy meccsek hátteréről. Például arról, hogy miért nem játszott Iniesta azon a nevezetes BL-döntőn az első félidőben. Az Iniesta-Lopez-Besa szerzőhármas megpróbált a kulisszák mögé látni. Nem bulvársa