Könyvekről mindenkinek

Amióta létezik pszichiátria, azóta próbálja az emberiség a szorongás szóval egybefoglalt állapotok felett megszerezni a hatalmat. Van, aki a gyógyszereket részesíti előnyben, mások a pszichoterápiát, megint mások alternatív módszereket. Az amerikai Barry Mcdonagh könyve a MERJ módszert írja le alaposan, közérthető módon, minden átlagos műveltségű ember számára feldolgozhatóan. A módszer lényege a következő: eddigelé a szorongást, a pánikot utáltuk, elkerültük. Ezen kell változtatni. Meg kell barátkozni a szorongással. Üdvözölni kell, ha jön, hiszen egyből elzavarni úgysem tudjuk. Fel kell vállalni azokat a helyzeteket, amelyben szorongunk, mert ez önbizalmat ad. El kell hessegetni a pániktól való félelmet, pontosabban: át kell alakítani izgalomm. Ezáltal megnő az emberi szervezet adrenalin- és tesztoszteronszintje, az állapot izgalmassá, érdekessé válik, olyan lesz, mint egy meccs, ahol Te vagy a játékos.  Nálam bevált. Szorongásaim nagyrészt elmúltak, s ha alkalomadtán visszatérnek

A könyv alcíme: Akarod, hogy a telefonod döntsön az életedről? Robin Cook megalkotta a mai negyvenes-ötvenes korosztály kultikus krimijét, a Mobilt. Ez a generáció gyermekkorában, otthon és az iskolában még a hagyományos kultúrát tanulta, huszonévesen ismerkedett meg a technicista elittel és világrendszerrel, meglehetősen kétkedve fogadott olyan, minden eddigit felforgató dolgokat, mint mobiltelefon, internet. Robin Cook amerikai bestselleríró azt mutatja be, miként képesek az emberek rosszra használni ezeket a találmányokat. A könyv főhőse, George, a 21. század amerikai átlagértelmiségije: törekvő, de nem törtető, szakmáján kívül kevés dologhoz ért, és lenyűgözi a technika. Orvosként- és itt nyúl vissza Robin Cook eredeti műfajához, az orvoskrimihez- munkát vállal egy mobildoktor-cégnél. Egészen addig nem gyanakszik semmire, amíg barátnője- szintén mai átlagamerikai fiatal- meg nem hal. Aztán mások is követik a szomorú példát. Az az érdekes, hogy az Olvasó tudja, hogy ez így, ebbe

Stephen King legújabb hipervastag rémregénye, az AZ, a könyvpiac aktuális trendjeit felismerve,  a fiatal korosztály felé nyit. Ezúttal nem egyetlen nyomozó a hős, hanem egy hét főből álló kis társaság. A helyzet az, hogy Stephen King sem jobb, sem rosszabb nem lett az elmúlt évtizedekben. Művei gyakran kacérkodnak az okkultimzussal. Stílusa sokszor észrevehetetlen: mindig az akció, mindig a cselekvés, mindig az izgalom. A mondat csak arra jó, hogy a végtelen mennyiségű cselekvést részekre ossza fel. Ettől olyan unalmas az egész. Nem ajánlom senkinek ezt a könyvet. AZ a javaslatom, inkább válasszanak valami értelmes olvasnivalót. Valami nemeset. Bibliát, mondjuk. ( Európa, 2017.)

Daniel Coleman: Romboló érzelmek című könyve- melynek alcíme: Hogyan legyünk úrrá rajtuk?, ami már önmagában is determinálja, miről fogunk olvasni a könyvben- voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy az érzelmek is a kultúra virágai, pontosabban kifejezve: másképp érez az, aki Ázsiában, s másképp, ki Európában vagy Amerikában született. Nemcsak felnőttkorban, hanem már csecsemőkorban is eltérnek az érzelmek a Föld bolygó különböző tájegységein. Ezt eddig is tudtuk, bár igaz. Mindezen tétel bizonyításához pedig jó alibit szolgáltat Őszentsége, a Dalai Láma, aki amúgy is egy nyugodt úriember benyomását kelti. Nem tudom, megjelenés előtt elolvastatták-e vele a könyvet. Csak tán... A könyv olvashatóságát nagyban megkönnyíti, hogy nincs benne semmi érdekes. Legalább nem kerülünk izgalmi állapotba, ami ugyebár káros, mert felizgat. Pusztán csak elkönyveljük: lám, megint egy nyugati ember, akit elbűvölt a buddhizmus. Pontosabban: a buddhisták nyugalma. Még pontosabban: egyes buddhisták