Könyvekről mindenkinek

Rainer Maria Rilke egy egész nemzedék bálványa volt- költőként. Prózai írásait már jóval kevesebben ismerik, még német nyelvterületen is. Ezért jó, hogy a Fekete Sas Kiadó 2002-ben megjelentette Rilke szépprózai írásait Marte Laurids Brigge feljegyzései címmel. A címadó mű műfaja talán mégiscsak- feljegyzés. Higgyünk az Írónak, abból baj nem lehet! Van itt minden: regény, mini-novella, lírai próza, prózai líra, történelem, mindez egy mű keretében, egymást váltva, egymásba akaszkodva, hogy aztán Christov Detlev kamarás halála mit és hogyan határoz meg, az számomra többszöri olvasás után is rejtély, de logikát senki ne keressen. Talán a 272. oldalon olvasható mondat világít rá legjobban Rilke alapállására: " A félelem ellen védekezem.".Mindannyian ezt tesszük, vagy nem? A kötetben amúgy elképesztően furcsa és elképesztően jó novellák olvashatók, olyan 4-20 oldal terjedelemben- sajnos, sokszor a nihilizmus jegyében megfoganva, például Az apostol című novellában, ahol is egy

Aldous Huxley nevét leginkább a Szép, új világ című utópiáról ismeri a magyar és nemzetközi olvasóközönség. Holott Huxley távolról sem egykönyvű szerző. Ezt bizonyítja a Két vagy három grácia című könyve is. A történet a huszadik század elején játszódik. A hagyományos erkölcsi világkép már régen összeomlott, a hagyomány által diktált szokások azonban még megvannak. Ebben a szellemi milliőben keresi helyét az életben két fiatalember, illetve egy hölgy. A narrátor, aki szerelmes Grace-be, aki természetesen férjezett, idegenül szemléli barátja egyre inkább magábaforduló, mizantropikussá váló életszemléletét. Szereti Grace-t, de nem szeretni miatta konfliktusokat vállalni- főleg nem a férjjel szemben. Grace-nek tetszik a szituáció: két fiatal fickó udvarol neki, mindkettő intelligens, érzékeny. A nő teljesen megszédül, tőle teljesen idegen pózokat vesz fel, hol arisztokratát játszik, hol művészfeleséget, hol pedig művészt. Folyton panaszkodik, elveszti életörömre való képességét. Napi 24