Kopriva Nikolett:Amire csak a fák emlékeznek
Kopriva Nikolett a fiatal magyar költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Jól példázza ezt az Amire csak a fák emlékeznek című kötet. Telis-tele jobbnál jobb versekkel, a versek pedig telis-tele inspiráló, a magyar költészetben csak ritkán jelenlévő gondolatokkal, érzésekkel. Az alábbi ( szokás szerint rövid, mert hát sietni kell ebben a sietős világban) könyvajánlóban megpróbálom megfogalmazni, miért tartom én kiemelkedőnek Kopriva Nikolett költészetét. Persze, az irodalom szubjektív, úgyhogy mások másképp látják, de azért igyekszem rálelni a fix pontokra ( minden jó művészet szilárd alapokra épül. Többé-kevésbé szilárd alapokra). Van az egyén és van a külvilág, utóbbi- költészetmentesen tárgyias köznapi gondolkodásunk szerint- minden, ami nem az egyén. Kopriva Nikolett arra kíváncsi, hogyan hat egymásra a kettő:összeolvad?eltávolodik? az egyén valamely attitűdja tükrözi a külvilágot? A külvilágba van beleírva az Én? Ebben a nagy találkozásban, olykor szeretetben, olykor ütk