Könyvekről mindenkinek

 A Mezey Barna által szerkesztett szemelvénygyűjtemény végigkíséri az Olvasót és kutatót a magyar történelem jelentős stációin- mindezt pedig a kor oklevelei, törvényhatósági forrásai, országgyűlés által elfogadott törvényei alapján teszi. A közölt jogi dokumentumok fényében feltárul előttünk a magyar múlt több, mint ezeregyszáz éves folyamata. A Szerzők és a Szerkesztő figyelme a jog valamennyi aspektusára kiterjed:közjogra, magánjogra, államjogra, de még olyan speciális eljárásjogi sajástosságokra is, mint a középkori pallosjog. Az alábbi rövid könyvajánlóban természetesen nincs módomban minden dokumentum ismertetésére, inkább csak történelmi tanulmányaimnak, s egyéni ízlésemnek megfelelően válogatok, hogy ezzel teremtsek kedvet a könyv részletes és folyamatos tanulmányozásához, kutatói és oktatói munkában való használatához.  A 41. oldalon olvashatjuk Ulászló hetedik dekrétumát, melyet az állami vagyon elherdálásáról ismert uralkodónk 1514-bn adott ki . Nagyon érdekes az ok...

Dr. Tóth Lajos egyetemi tanár írásában egyetlen mondatot elemez: a polgári törvénykönyv ún. bizottsági szövege azzal kezdődik:1.§ Minden ember jogképes. Tóth dr. szerint ezzel nem is lenne baj, mindaddig, míg képbe nem kerül a cselekvőképtelen személyek csoportja. Vajon a cselekvőképtelen személy jogképes, Az értelmi fogyatékos jogképes, a ma született csecsemő jogképes? S mi a helyzet a jogi személyekkel? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a debreceni Tisza István társaság gondozásában megjelent különnyomat- rövid terjedelme miatt nem is nevezhető könyvnek. Tartalmilag viszont annál gazdagabb. Szó esik benne alanyi és tárgyi jogról,  a jogparancsoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról. A 21. oldaltól kezdve pedig a mai napig érdekes- s nemcsak jogászok számára releváns- kérdés kerül tárgyalásra: ki vagy mi a közjog alanya? A klasszikus német felfogás szerint természetesen az állam, Tóth Lajos azonban itt is a személyt jeleníti meg alanyként. Ezzel természetesen lehet vita...