Könyvekről mindenkinek

Ez a könyv, az Európa története, még sokáig alapmű lesz a témában, annak ellenére, hogy akad benne néhány pontatlanság- de hát melyik szakmunka mentes az ilyesmitől? ( Megjegyzem, azért a dákoromán elméletet nem kellene csak úgy elfogadni...) Norman Davies valami elképesztően ironikus stílusban tekinti át az Öreg Kontinens kétezer évét, az őskortól egészen a kilencvenes évekig, a kommunizmus bukásáig. A Szerző Európa sokszínűségét emeli ki, a változatos nyelvi- kulturális közösséget, melyben az egyetlen kohéziós erő az európaiság-tudat. Persze, lehet ezzel a kimondatlan tétellel is vitatkozni, lehet átkozni a brüsszeli bürokratákat, de a nemzetek között igenis van közös nevező. Magyarok, angolok, norvégok és albánok- mind Európaiak vagyunk, s ez kötelez bennünket valamire. Például arra, hogy józanul gondolkodjunk magunk felől. Ezt manapság, a könyv megjelenése után közel húsz évvel sokan elfelejtik- hát akkor jól az eszükbe kell vésni. Mert Európa jövője azon áll vagy bukik, hogy men

Azért kuriózum Frederick Forsyth könyve, mert a klasszikus krimikhez képest mer eltérni, nem fúl bele a sablonba. A történet poénja ugyanis nem a tettes személyében van, hanem az indítékban. Egészen az utolsó oldalakig azt gondoljuk, hogy Peter Miller fiatal német újságíró azért vadászik Roschmannra, a rigai koncentrációs tábor egykori parancsnokára,azért vállalja, hogy beépül az ODESSA-ba mert az öngyilkos zsidó naplója annyira megindította, aztán kiderül, hogy személyesebb oka is van a dolognak. Az pedig, hogy Forsyth nagypolitikai konstellációba helyezi a történetet ( Kennedy halála, NSZK-Izraeli fegyverkereskedelem), még tovább növeli a könyv értékét. Az ODESSA nem város, hanem egy, a második világháború után létrejött szervezet, mely segíti a hajdani SS-tagok menekülését. A kémek pedig, azontúl, hogy gazemberek, még bürokraták is.