Könyvekről mindenkinek

Nagyon fontos történelmi könyvvel örvendeztette meg Majtényi György az Olvasókat.  A K-vonal.Kiváltságok és elit a szocializmusban az 1945 utáni Magyarország elitjének életmódjáról, mentalitásáról, részben összetételéről szól, és arra a kérdésre is választ keres, vajon hogyan viszonyultak a " tömegek" a párt- és állami elit meglehetősen " nyugatias" szórakozásaihoz. Az alábbi könyvajánlóban néhány megjegyzét szeretnék fűzni ehhez a kitűnő könyvhöz, mellyel rmélhetőeg kedvet csinálok ahhoz, hogy elolvassák ezt a remek könyvet.  1. Ami az 1945 utáni, polgári társadalmátó megfosztott magyar társadalomban luxus volt- vadászat,úszómedence a kertben- az a polgári normák szerint, polgári társadalomban voltaképpen a felső középosztály természetes életformájához tartozna. A kiáltó ellentét akörül volt, hogy a kommunista propaganda áltaában véve hangsúlyozta a visszafoogottságot, a szerénységet. Úgy látszik, az elitre nézve ez nem volt kötelező. Sok magyar érezte úg,y hogy am

 Visky Árpád: Kitelepítés című könyve a huszadik századi kommunista diktatúrák okozta szenvedésről szól. A történelem borzalmai, torzított valósága belép egy romániai magyar református lelkész családjának életébe. Ám ugyanakkor megjelenik a műben az emberség, az elnyomott lélek olykori lázadása, gyakori alkalmazkodása. Nem szégyellem bevallani: volt, hogy könnyeztem olvasás közben. Megkönnyeztem a csodát, azt az életerőt, mely a legnehezebb pillanatokban, a legreménytelenebb órákban és a legteljesebb kiszolgáltatottságban is megőrzi emberi valóságát.  A Kitelepítés, mint életrajzi ihletettségű regény, voltaképpen több, egymással összefonódó történet- mint ahogy a történelem is összefonodó történetek kusza halmaza. Egy romániai magyar református lelkészt a kommunista diktatúra koncepciós perben börtönre ítél, s ahogy az ott, abban az abszurd diktatúrában szokás:ilyenkor a családot is kitelepítik. Méghozzá egy " Istentől elhagyott" vidékre, a szúnyogos Duna deltájába, messze mi

 Kende Péternek,Európa egyik legismertebb szocciológusának és politikatudósának esszéiből, cikkeiből olvashatunk kitűnő válogatást az életműsorozatna ebben a kötetében. Persze, a művek olvasásakor és értéklésekor számításba kell venni két tényezőt: az egyik az, hogy zömük francia olvasóközönségnek íródott, ezért akadnak a szövegekben számunkra triviálisnak tűnő megállapítások is. A másik az, hogy több esszé akor íródott, aimokr az események éppen zajlottak (pl. véget ért a hidegháború), így aztán az érdemdús Szrzőnek nem lehetett meg az a történeti perspektívája, ami nekünk, 21.századi Olvasóknak már megvan.  sokat gondolkodtam azon, milyen könyvajánlót írjak erről a könyvről. Mivel rengeteg adatról, információról van szó, néhány észrevételt fűznék inkább a szövegekhez, ebbből aztán a Kedves látogató is megtudja, miféle témákról írt ezen könyvében Kende Péter.  1. Szeretném kiemelni az eszék közérthető nyelvezetét. Kende Péter általában mellőzi a politikatudományi szakzsargont, ahol vi

A könyv alcíme: adalék a jóléti társadalom szociológiájához-saját élmények alapján. Betekinthetünk az elit irigylésre méltó életének kulisszái mögé- vagy ennél jóval több? Bernt Engelmann könyve az 1960-as évek NSZK-jának ( fiatalok kedvéért: Nyugat-Németországnak) milliomosait mutatja be. A sajtóértesülések párosulnak személyes találkozásokkal, interjúkkal, olykor társasági pletykákkal, és nagyon szerethető, humoros-ironikus hangnemmel. Az alábbi könyvajánlóban rövid spoilert közlünk a Barátaim, a milliomosok című könyvről ( megjelenésének idején német nyelvterületen  óriás bestseller lett, hiszen ismert emberek takargatnivaló dolgait tárta nyilvánosság elé). Engelmann azzal kezdi, hogy nem pártatlan kívülálló, hiszen az ő nagyszülei is milliomosok voltak. Nem rázták a rongyot, inkább fogukhoz verték a garast. Kis, városi lakásban laktak.Leírja, hogy életében olyan szegényes ebédeket, mint a nagyanyja házában, nem kapott, mindig fasírt volt a menü, valami körettel,hiába engedhetek vol

 Nagy történelmi idők nagy tanúja volt Kornis Pál. Katonatisztként tevékeny részese volt az 1945 után újjászülető,új eszmei alapokkal és megváltozott szervezettel müködő magyar honvédség(vagy ahogy akkoriban hívták:néphadsereg) megalakításának és vezetésének. A Tanúként jelentkezem című könyv emlékirat. Szubjektív,olykor elfogultságoktól sem mentes,történészek számára valóságos kincsesbánya. Kornis Pál szovjet hadifogságba esett a második világháború idején. Amikor a szovjet hadsereg a foglyok közül kereste a "a jövő embereit",egyetlen percre sem tétovázott:jelentkezett partizánharcosnak. Részt vett marxista tanfolyamokon,speciális kiképzéseken,melyeknek célja volt,hogy megtanítsa a jövő partizánjainak,hogyan támogassák a szovjet Vörös Hadsereg magyarországi hadműveleteit. Kornis rendkívül őszinte ezen időkkel kapcsolatban:szól az általános érdektelenségről,azt a fajta partizánromantikát,mely az 1950-es-60-as évek emlékíróit jellemezte egykoron,Kornis teljesen mellőzi. Nem na

 A második világháború után Csehszlovákiában felvirágzott a bűnügyi irodalom. Persze, mivel kommunista diktatúra alatt élő országról volt szó, a politika minden bűnügyi regénytől megkövetelt egy kis " aktualizálást", de az ügyes szerzők könnyen ki tudtak bújni a Párt által megszabott követelményrendszer alól. Eduard Fiber ezen ügyes szerzők közé tártozott. A halott nem azonos című regénye a második világháború utáni Prágában játszódik, annak is legmélyebb bugyraiban, azaz az alvilágban. Rövid spoiler után még szólok néhány szót erről a nagyon érdekes könyvről, aztán irány az antikvárium, máris lehet keresni!  Tehát a második világháború utáni Prágában vagyunk, annak is szó szerint a legszélén. Itt- bár az emberek többségének hivatalosan van munkahelye, hiszen anélkül börtönbe zárhatnak bárkit- a bűnözés az úr. Esténként a roppant ellenszenves külsejű, kövér és szőrös Csúszka anyó kocsmájában gyűlik össze a környék színe-java:zsebtolvajok, rablók, piti szélhámosok, szimpla alk

 Erről a könyvről- mára könyvritkaság lett-  a későbbiekben fogunk részletesebb recenziót írni. Most csak egy rövid vázlatot " terjesztenénk" a Kedves Látogatók elé. Az áldozat, mint prezentáció- ez Németh László drámájának fő témája. Németh László nem a teljes bibliai történetet viszi színpadra, hanem azt az eseménysort, amikor a fogságba esett Sámsont a filiszteusok felvonultatják, mint a rómaiak afféle diadalmeneten az elfogott és megtört barbár vezetőket. Sámson belenyugodva, sztoikusan várja a véget, míg a vezetők, azaz a győztesek annál nyugtalanabbak. A dráma csúcspontja véleményem szerint a Delilával való beszélgetés. A darab 1945-ben keletkezett, közvetlenül a második világháború után. Németh László már akkor látta, hogy Magyarország sok esetben erőszakos szovjet megszállása, a régi típusú polgári erőkkel való leszámolás semmi jót nem sejtet.  Ha történelmi parabolaként olvassuk a drámát, Sámson a magyar nemzet, Sámson levágott haja pedig mindaz az eszmei-kulturális

Második világháború, 1939-1945.Ungváry Krisztián szerkesztésében jelent meg ez a közel 900 oldalas dokumentumgyűjtemény a magyar és az egyetemes történelem legborzalmasabb időszakáról. Lengyel menekültek érkeznek Magyarországra. Sztójay Döme már 1941-ben tudja, hogy a németek legyőzik a szovjeteket. Bárdossy László tájékoztatja a követségeket az USA-nak és Nagy-Britanniának benyújtott hadüzenetről. Ismereten gépek bombázzák Kassát. Horthy Miklós kormányzó lekötelezve érzi magát Németország felé. 2 éves zsidó kislányt küldenek németországi munkára, gyakorlatilag a biztos halálba- 377.o., a magyar holokauszt egyik legmegrázóbb dokumentuma. Szénát és szalmát nem adnak a magyar katonának, azt a helyszínen kell vételezni- azaz ellopni a parasztoktól. Hitler megleckézteti Horthyt. Erdei Ferenc belügyminiszter összeíratja a munkaszolgálatra alkalmas svábokat. Magyar és szovjet katonák béketüntetést rendeznek 1945. május 1-én. Ez a könyv megkerülhetetlen mindazok számára, akik a második vi

Ha a tér szétdarabolódik, ha az idő apró forgácsokra esik szét, atomjaira hullik a múlt, az író nem tehet mást, hosszú és fáradságos munkával összerakja, amit a történelem összetört. Szabó Magda: Katalin utca című regénye egy ilyen összerakás története. amely olyan jól sikerült, hogy 2007-ben a Katalin utca lett Európa legjobb 1945.után kiadott regénye, és Cévennes-díjat kapott. Nem semmi. Ahogy megismerkedünk a történet szereplőivel: Anyával, Irénnel, Hédivel, Blankával, Elekes bácsival, az elhivatott tanítóval, no meg Bálinttal, aki a hadifogságból hazatérve már nem volt önmaga, kicsit ráismerünk a saját családunk történetére is. 1945-tel valami elmúlt, a folyók kiléptek medrükből, de nem árasztottak el semmit, csak valami rossz szagot hagytak maguk után. Szabó Magda nagyszerűen bemutatja azt, hogy külső körülmények hatására az emberi viszonylatok egy része megváltozik, más része elillan, vannak viszont tényezők, apró rezzenések, melyek megmaradnak ugyanolyannak- csakhogy így már

Miért olvasunk filmekről könyveket? A Kalmár György és Győri Zsolt által szerkesztett tanulmánykötet élő bizonyítéka annak, hogy van értelme filmekről könyvet írni. Mert igaz, hogy a filmeket ma már mindenféle megosztókon nézi a közönség, a tárgyilagos elemzés, az értő kritika, a megfelelő történelmi távlatból vizsgált filmtörténet igazi hordozója a könyv. A Tér, hatalom és identitás viszonya a magyar filmben című kötet voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy a Magyarországon 1945 után uralkodó politikai rendszerek, mind a Rákosi, mind pedig a Kádár-korszakban, leginkább a tér szabályozására, az emberi környezet feletti uralom megszerzésére törekedett, sajnos, többnyire sikerrel. A kommunista időszak filmjeiben a polgár, azaz inkább kispolgár, pontosabban: gyárban dolgozó, kispolgári életszínvonalon élő magyar karakter, be van zárva. Remekül kijön ez  Tízezer nap című filmben, ahol is a tualjdonától megfosztott parasztember voltaképpen börtönben érzi magát, hiába nem zárták be t

A Dénes Tamás-Sándor Mihály-B.Bába Éva szerzőtrió monumentális vállalkozása sikerrel járt: összegyűjtötték a magyar labdarúgás tényeit, és öt kötetben, öt hatalmas könyvben közzétették. A Magyar labdarúgás története III. kötete, mely az 1945-1966. közötti időszakot öleli fel,  nemcsak azért hasznos könyv, mert kézikönyvként egyedülálló, hanem szellemiségében is újat hoz a magyar sporttörténetírásban. Megteszi azt, amit már jó negyven éve meg kellett volna tenni: mítosztalanít. Nem valamifajta revizionista történetírás ez, a Szerzők nem kisebbíteni akarják Sebes Gusztáv, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor vagy éppen Sándor Csikar vagy Farkas János érdemeit. Csak éppen a helyükre kell tegyünk bizonyos tényeket, mert úgy járunk- pontosabban: úgy jártunk- a labdarúgásban is, mint a politikában: séta közben ábrándozva messzire meredtünk, s megbotlottunk a közeli kőben. Ki tudta például, hogy Kocsis Sándor nagyon keveset játszott a Barcelonában? Hogy volt, hogy Aranycsapat is csak az ellenfél ö

Alcím: A magyar internálótáborok története 1945-1953. Valószínűleg nem Bank Barbara az utolsó, aki feldolgozza a Rákosi-korszak egyik legaljasabb, leghitványabb intézményrendszerének, az internálótáboroknak történetét. De az könyve az egyik legjobb eddig megjelent feldolgozás erről a témáról. Széles történeti forrásanyagra támaszkodik, megfelelően ismerteti az 1945 utáni politikai hátteret, a kommunista párt szalámitaktikáját, az ellenfelek fizikai megsemmisítését, a diktatúra intézményrendszerének kiépítését. Szól arról,kiket és miért küldtek a rettegett recski internálótáborba, ahol napi 800-1000 kalória élelemadag mellett kellett a bányákban nehéz fizikai munkát végezniük. Megrázó, ahogy értesülünk a gúzsbakötésekről, az őrszemélyzet mindenféle szadista megnyilvánulásairól, a betegekkel való bánásmódról. A szakirodalomban először komplex táblázatban tanulmányozhatjuk, kik vállalták a rabok őrzését, és mi lett a sorsuk az 1953-as amensztia után. Talán ezen a területen fejlődhet

A jelenleg releváns történészi szemlélet szerint a magyarországi polgári társadalom 1945 után, a kommunizmusnak köszönhetően hullott szét. Márai Sándor: Hallgatni akartam című könyve hitelesen cáfolja ezt a nézetet. Márai szerint a magyar polgári társadalom széthullása 1938-ban az Anschlussal, Ausztriának a hitleri Németország általi elfoglalásával kezdődik. Ekkor ugyanis, mikor a nácik a szomszédaink lettek, a tömeg, a jellegtelen középszer megérezte, hogy keresnivalója van, mégpedig a zsidóság rovására.Ez a folyamat végig folytatódott, sőt, egyre erősödött az egész második világháborún át, hogy aztán 1945 után érje el csúcspontját.Véleményem szerint a polgári társadalom bomlása már jóval előbb, a numerus clausussal kezdődött. Márai szerint két politikus volt ebben az időszakban meghatározó. Az egyik Bárdossy László, a polgári műveltségű, majd németbaráttá lett miniszterelnök, illetve Bethlen István, az erdélyi arisztokrata. A Hallgatni akartam című könyv minden magyar történész é