Könyvekről mindenkinek

 A modern magyar próza Móricz Zsogmonddal kezdődött. Móricz novelláiban nemcsak a korabeli magyar falu (és ne felejtsük,akkoriban a magyar lakosság 75 százaléka falvakban élt és földet művelt illetve állatot tenyésztett) mindennapjait mutatja be-de útmutatást ad arra nézve is,hogyan fejleszthető igazi irodalommá,kvázi-költészetté a mindennapok nem éppen változatos története. Móricz mutatta meg,hogy érzelmei és nagyívű gondolatai nemcsak a városi polgároknak,hanem a sok esetben hat elemit (sem)végzett egyszerű parasztembereknek is lehetnek. Ady a költészetben csinált forradalmat,Móricz a novellában és a regényben. Szemeket nyitott,gondolatokat keltett. A Novellák I. kötete Móricz ifjúkori írásait tartalmazza. Ezen művek többségét ma már nem ismerjük. Éppen ezért szeretnék röviden és vázlatosan bemutatni néhányat e káprázatos remekművek közül. A bécsi bútor című történet voltaképpen egy anekdota.Zsfi néni kofaként dolgozik a piacon, amikor is egy bulvárlapban- mert a piaci kofák ilyeneke

 Krúdy Gyula: A bűvös erszény című regénye 1908-ban jelent meg először folytatásokban,ám a nagy sikerre való tekintettel még ugyanebben az évben megjelent könyvalakban is, a Grill Kiadó gondozásában. Az alábbiakban egy elemzésekel, reflexiókkal teli spoilert közlünk, hátha valakinek felébred az érdeklődése e széles közönség által nem túlzottan ismert, de nagyon jó színvonalú prózamű iránt.  Csákány vármegyében- ez bármelyik akkori vármegyét jelenthetné- él egy meglehetősen gazdag, és nagyon különc nemesúr, bizonyos Eduárd Viczky de Viczkó. Itt kell megjegyeznünk, hogy Krúdy dzsentri-bírálata e könyvben jóval túllép a Mikszthénál:a nagy palóc mesemondó a szegény nemesi réteget úrhatnám, pöffeszkedő, hivatalviselésre is alkalmatlan, szakképzetlen rétegként ábrázolta ( csak részben jogosan), addig Krúdy hőse, Viczkó Eduárdátlép a teljes irracionalitás,valamféle korai avantgarde, torz szürrealitás mezőibe. Saját parasztjaival mulat, kártyázik, és hagyja, hogy elverjék- fizikailag is. Imádj

 Robotos Imre nevét,sajnos,kezdjük elfelejteni,pedig kitűnő magyarországi születésű,de Erdélyt választó újságíró,irodalomkritikus volt. 1973-ban jelent meg A nevetés vonzásában című kön yve a Kriterion kiadásában,azaz Romániában. Mint azt az alcím is mutatja,nem iskolás,kályhától-abkakig stílusú irodalmi elemzésekről,hanem laza szerkezetű,de gondolatgazdag írásokról van esetünkben szó. Esszék tehát,irodalmi művekről. Miért bukott meg Arisztophanész Felhők című komédiája-merthogy megbukott,még ha az irodalomtankönyvek és -egyetemi jegyzetek erről nem is szívesen beszélnek. Robotos találóan mutat rá,hogy az írói szándék túlzásbavitele okozta ezt a botlást. Merthogy a felhőkben járó entellektüelek mellett az igazi bölcsekből is bolondot csinált,ezt pedig a mindenhez értő athéni közönség nem értékelte. Az utókor se nagyon...Díjazta viszont az emlékezet Cervantes Don Quijotéját,pontosan azért,mert nem bölcseket gúnyolt,hanem balgákat. Azokat az embereket-és mindnyájan ismerünk ilyeneket-aki