Könyvekről mindenkinek

 Martin Amis (1949-2023) a kortárs brit irodalom egyik legnagyobb és legismertebb alkotója, idén távozott közülünk. Írásaiban a szatirikus,brit humorral elegyített irónia éppúgy teret kap, mint a lélektani realizmus. Amis írásai reflektálnak korunk problémáira: az elidegenedettségre, a történelmi sebek hordozására, a cél nélküli hedonizmusra, a sikerhajhászásra. Találkozások Háza című regénye- báűr történellmi időhöz és korhoz ötött a cselekmény- bátor tiltakozás minden kor és hely minden diktatúrája ellen, az emberi szabadságért, a boldogsághoz való jogért,egy szabad, elnyomástól mentes, demokratikus társadalomért, világért. Az alábbi könyvajánlóban egy méltatlanul rövid spoilert közlök erről a nagyszerű könyvről- amit, véleményem szerint, mindenkinek el kellene olvasnia.  A történet a sztálini Szovjetunióban játszódik. A nagy zsarnok diktatúrája tombol, a titkosrendőrség hatalmacsúcspontján van, minden polgárról aktát vezetnek, s elég egyetlen rossz vagy félreérthető kijelentés, az i

 Igazából a borító belső oldalán található Előszó irányította érdeklődésémet Varga Lajos könyvére. Nagyon rokonszenvesnek tartom, hogy a mai, agyon-professzinalizált, túlspecializált világban Szerző a reneszánsz ember eszményképét vallja: a kíváncsi, sokfelé érdeklődő, az életet egységes egészként felfogó szemlélet csodálatos eredményeket hozhat. Varga Lajos nem tartja a szó nálunk meghonosodott értelmében írónak önmagát, ő pusztán összegyűjtötte Az elégedetlenség jogán című kötetébe azokat az írásokat ( interjútól elbeszélésrn át esszéig), melyeket a mai napig- azaz könyv megjelenéséig, 1989-ig- aktuálisnak, érdekesnek tart. Számomra rendkívül rokonszenves ez az írói hozzállás- mely párosul nagyon jó, példamutató íráskészséggel, és egészen eredeti világlátással.  A kötetet az Egyéni idő-munkaidő című, 1968-ban keletkezett írás nyitja ( egész Európa történelmében jelképes, itt is kulcsfontosságú). A belső monlógikus szerkesztésű novella arról szól, hogyan teszi tönkre az embert a szoci

 Visky Árpád: Kitelepítés című könyve a huszadik századi kommunista diktatúrák okozta szenvedésről szól. A történelem borzalmai, torzított valósága belép egy romániai magyar református lelkész családjának életébe. Ám ugyanakkor megjelenik a műben az emberség, az elnyomott lélek olykori lázadása, gyakori alkalmazkodása. Nem szégyellem bevallani: volt, hogy könnyeztem olvasás közben. Megkönnyeztem a csodát, azt az életerőt, mely a legnehezebb pillanatokban, a legreménytelenebb órákban és a legteljesebb kiszolgáltatottságban is megőrzi emberi valóságát.  A Kitelepítés, mint életrajzi ihletettségű regény, voltaképpen több, egymással összefonódó történet- mint ahogy a történelem is összefonodó történetek kusza halmaza. Egy romániai magyar református lelkészt a kommunista diktatúra koncepciós perben börtönre ítél, s ahogy az ott, abban az abszurd diktatúrában szokás:ilyenkor a családot is kitelepítik. Méghozzá egy " Istentől elhagyott" vidékre, a szúnyogos Duna deltájába, messze mi

 Először is: szeretnék gratulalni Duba Gyulának a 2023.évben elnyert Kossuth-díjáért. Nagyon ideje volt már,hogy megkapja. Duba Gyula a magyar humor igen érdekes vonulatának, az általam egzsztenciális humor- nak nevezett irányzat-nak jeles képviselője. Ezekben a humooreszkekben nem az a lényeg, hogy valami kétsoros poénon halálra röhögjük magunkat, hanem hogy meglássuk egy élethelyzet fonákságait, lehetetlenségét, abszurditását. Duba Gyula irodalmi elődje legalább annyira Karinthy Frigyes,mint Örkény István. Nagyon finom, igényes, irodalmias humoreszkeket olvashatunk a Kisebbségi Irodalmi Nagykávéház című könyvben. Az alábiakban kiemelném ezek közül néhány kedvencemet, remélve, hogy ezzel felkeltem indazok figyelmét, akik szeretik ezt a kevésbé éles, nem provokatív, ugyanakkor nagyon is ironikus, lényeglátó humort.  Felleg Kelemen súg. Van az, hogy attól kapunk segítséget, akitől legkevésbé várnánk- s mint utóbbi kiderül, jól tetük, hogy nem vártuk. Felleg Kelemen számomra több mint eg

 Csaplár Vilmos:Edd meg a barátodat!című könyve egyszerre történelmi regény,családregény és fejlődésregény ( igen, a szó goethe-i értelmében). Egy magyar fiatalember felnőtté válását meséli el, és az 1940-es-60-as évek között játszódik, a huszadik századi magyar történlem egyik legmozgalmasabb időszakában. Csaplár Vilmos bemutatja, hogyan serdült fel és illeszkedett be egy generáció a Rákosi-féle kommunizmus, az 1956-os foradalom és szabadságharc, valamint a puhább, de kommunista Kádár-rendszer idején.  Ebben a könyvajánlóban arról szeretnék írni, miért is tetszett nekem ez a könyv, s miért javaslom elolvasásra minden történelmet és irodalmat szerető magyar embernek.  1. Példamutató az Edd meg a barátodat! történelemábrázolása.A történelmet alulnézetből, az egyszerű, városi kispolgár nézőpontjáből mutatja be a könyv, a nagypolitikai változások csak háttérként szolgálnak- de olyan háttérként, mely beleissza magát a mindennapokba, lehetetlen előle elfutni. A politikatörténeti vonatkozáso

 Csanádi Imre a huszadik századi magyar irodalom emblematikus alakja. Hajnali káprázat címmel pályafutása során írt verseit válogatta kötetbe. Önálló, szerkesztett mű született, mivel a gyüjteményes kötet versciklusai nem egyeznek a folyamatosan megjelenő Csanádi- kötetekével. Néhány gondolatot, Csanádi költészetére vonatkozó egyedi jellemzőt emelnék ki ebben a könyvajánlóban, mely gondolatok és jellemzők természetesen távolról sem fedik le a költő életművének egészét. Mozaikok, apró morzsák, fel-feltörő gondolatok- ennyi az egész.  Nem volt még Csanádin kívül olyan magyar költő, aki ilyen egyénien ábrázolta volna természet és ember szimbiózisát. Az 1938-ban írott Este a hegyen című versben " Árvul a zaj, szelidül.Ropogó szekerek muzsikája / zsong el a mélyudvaron...". Az ugyanebben az évben írott Mezőföld című versben pedig, mely a "Józan próza-vidék"-et örökíti meg, nos ennek a műnek záró soraiban " mindent felfal ugyan, nem tűr színt vagy jelet/ a lassan, al

 A legyek Jean-Paul Sartre egyik legismertebb,Európa-szerte nagyon gyakran játszott egzisztencialista drámája. Igazi,fajsúlyos francia szépirodalom,mely az egész emberiségben találja meg Olvasóját. Azoknak ajánljuk,akik rendelkeznek némi ismerettel a gőrög mitológiáról.Az alábbiakban közölt könyvajánló egyfajta elemzéssel és reflexiókkal kombinált spoiler,kötetlen-elmélkedő formában. A történet az ókori görög mitológia egyuk ismert történetének huszadik századi parafrázisa(hozzáteszem:sajnos,a 21.századra sem vesztette el aktualitását). Argoszban,az ókori Hellasz egyik legvirágzóbb városában,igen kellemetlen dolog történik. Nagy,agresszív,csípős legyek lepik el a várost,a lakosok semmit sem tudnak tenni ellenük. A városban Aigiszthosz és Klütaimnésztra uralkodik,akik tizenöt évvel korábban megölték a királyné első férjét,Agamemnónt. A királyi házaspár gyermekei közül Elektra cselédként él a palotában és szolgálja saját anyját,a fiú,Oreszész pedig elbujdosott és meghalt-legalábbis így h

 Nagyon nagy szükség lenne manapság is efféle antológiákra. Jó a világirodalom legnagyobb alkotóit tudni egy- pontosabban három- könyvben.Az Európa Könyvkiadó 1977-ben jelentete meg A világirodalom legszebb elbeszélései című háromkötetes válogatását, Domokos János szerkesztésében. A II. kötet darabjai között olyan Szerzők szerepelnek, mint Anatole France, Gustave Falubert, Guy de Maupassant, H.G. Wells, William.Somerset Maugham, Thomas Mann, Móricz Zsigmond, Jck London és még sokan mások. Rövid spoiler céljából kiválasztottam néhány darabot ebből a nagyon gazdag terméből, és ezeket ajánlom most az Olvasó figyelmébe. Guy de Maupassant írása, a Gömböc, a 19.századi európai irodalom egyik csúcsminőségű darabja, gyémántja. A porosz-francia háború idején, 1870-1871-ben egy kis, polgárokból álló társaság utazik ki a franciak isvárosból, nem akarnaqk ott lenni, mikor bevonulnak a poroszok. Velük tart Gömböc, a város egyik rosszhírű örömlánya is. Estére aztán a tiszteletreméltó polgárok megéhe

 Milan Kundera könyve minden igényt kielégítő, magas szintű esszégyűjtemény. Az írások többsége az irodalom és zene kapcsolatával foglalkozik, de akadnak itt igencsak töprengésre késztető gondolatok közép-európaiságról, a régió történelméről, politikáról, az emigráns irodalmárok helyzetéről és még sok másról. Az Elárult testamentumok gondolatilag igen gazdag könyv, nincs módunkban, hogy egy rövid könyvajánlóban összefoglaljuk a tartalmát. Inkább csak néhány markáns gondolatot mondanánk el erről a könyvről, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy elgondolkoztassuk, intellektuális erőfeszítésre késztessük a majdani Olvasót.  Irodalom és zene Kundera szerint, bár irodalom és zene esztétikája különbözik, mégiscsak akadnak párhuzamok, pl. alkotók egyéni sorsában. Jómagam annyit fűznék ehhez, hogy a különböző művészeti ágak esztétikailag különböznek ugyan, lényegüket tekintve mégis egyek. Aki verset olvas, vagy Bach-fúgát hallgat, vagy Janacek- opera szövegének elemzésén töri a fejét, az mind

 Veres Péter a magyar irodalmi hagyományban úgy él,mint autodidakta népi író,aki realista regényeket és elbeszéléseket írt szegényparasztokról és zsellérekről. Veres Péter a magyar történelmi hagyományban úgy él,mint parasztpárti politikus,aki egy ideig hadügyminiszter volt,aztán a Rákosi-féle kommunista vezetés félreállította. Az Olvasónapló 1953-1956 című könyvből kiderül,hogy mindkettőnél jóval több volt. Gondolkodó volt. Olyan gondolkodó,aki nem szerette sem a teológiát,sem a filozófiát,szerette viszont a józan észt. Nem tartotta nagyra a politikusokat (ideértve az 1950-es évek gárdáját is),de kereste a történelem általános összefüggéseit. Érdekelte,miért születhetett meg a Római Birodalom bukása után a keresztény Európa. Talán gondolhatnánk áthallásra is...Érdekelte,hogyan maradhatott hatalmon annyi éven át Napóleon. S foglalkoztatta a huszadik századi diktatúrák helyzete,és igen,itt a többes szám azt jelenti,nemcsak a német,de más diktatúrák is érdekelték,bár érthető óvatosságból

Pang Dji könyve Észak-Koreáról szól. Ez már önmagában is meghatározza tartalmát, hangnemét. Csakhogy Pang Dji Vádirata nem egy szűk politikai elit ellen íródott: ez a könyv arról is szól, hogy a koreaiak alávetik magukat a szerepejátéknak, nem lázadnak. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy Pang Dji a koreai népet okolja a Kim család diktatúrájáért. Inkább arról, hogy már nem mernek tenni, szólni, gondolni semmit. Mert elegük van a szenvedésből. A könyv formája elbeszéléskötet, de minden elbeszélés egyre kétségbeesettebb: tegyetek már valamit! Jöjjön valaki, akárhonnan a világból, és mentse ki a munkatáborba csukott édesanyát! Valaki könyörüljön rajtunk! Az az igazság, hogy ez az észak-koreai élet számunkra elképzelhetetlen. Nálunk a Rákosi-rendszer ehhez képest maga volt a liberalizmus. Nagyon sötét hely- olykor szó szerint- ahol emberek halnak meg azért, mert nincs áram a kórházban. Valahol azért kellene segííteni. Csakhogy van a Kim családnak egy ütőkártyája. Amitől minden

Miért olvasunk filmekről könyveket? A Kalmár György és Győri Zsolt által szerkesztett tanulmánykötet élő bizonyítéka annak, hogy van értelme filmekről könyvet írni. Mert igaz, hogy a filmeket ma már mindenféle megosztókon nézi a közönség, a tárgyilagos elemzés, az értő kritika, a megfelelő történelmi távlatból vizsgált filmtörténet igazi hordozója a könyv. A Tér, hatalom és identitás viszonya a magyar filmben című kötet voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy a Magyarországon 1945 után uralkodó politikai rendszerek, mind a Rákosi, mind pedig a Kádár-korszakban, leginkább a tér szabályozására, az emberi környezet feletti uralom megszerzésére törekedett, sajnos, többnyire sikerrel. A kommunista időszak filmjeiben a polgár, azaz inkább kispolgár, pontosabban: gyárban dolgozó, kispolgári életszínvonalon élő magyar karakter, be van zárva. Remekül kijön ez  Tízezer nap című filmben, ahol is a tualjdonától megfosztott parasztember voltaképpen börtönben érzi magát, hiába nem zárták be t

Alcím:Életek és sorsok Észak-Koreában Barbara Demick könyvéből végre megértettem. Megértettem, miért váltak a koreaiak, ez az oly büszke nemzet, a világ elgelszántabb és legordasabb diktatúrájának majdhogynem tehetetlen áldozataivá. Megértettem, miért istenítik még éhezve is nagy vezérüket az éhségtől alélt észak- koreaiak. Megértettem, hogyan képesek dolgozni orvosok fizetés nélkül, megértettem, miért hajlandók elviselni még az éhséget is. Szinte sírtam, amikor az anyának választania kellett, hogy magának vásárol-e rizst a feketepiacon, vagy pedig fiának gyógyszert, szintén a feketepiacon, mert a patikában nincs, sőt, patika sincs. Megértettem, hogyan élte túl ez az ország- illetve:már aki túlélte- az 1990-es évek elképesztő éhínségét füvekkel, fakérgekkel ( mint nálunk a tatárjárás után...). Mert " nincs mit irigyelnünk a világtól" ezt sulykolja a hazug propaganda, s sok kreai tényleg elhiszi azt, amivel a diktatúrák oly gyakran érvelnek: hogy nálunk is ross

Életrajz? Korrajz? Filep Tibor: " Ama nemes harcot megharcoltam". Kiss Gyula kisvárdai lelkész emlékezete című könyve elénk tárja egy nagyszerű ember portréját. Egy olyan egyházfiét, akit már a második világháború idején is halálra ítélt a Hatalom- hamis vádak alapján- s akit a kommunista diktatúra s annak elvtelen kiszolgálói meghurcoltak. Péter János, Berecki Albert, a Rákosi-korszak vezető egyházi férfiúi a szolgáló egyház hamis tanát hintették el a templomokban, a hívők lelkében. Ők úgy látták, az egyház feladata nem lehet más, mint a szocialistának mondott államhatalom kiszolgálása. Kiss Gyula lelkész nem így látta. Mindent megtett, hogy megakadályozza Péter János püspöki székbe ültetését. Tiltakozott az ellen, hogy elvegyenek a református egyháztól két fundamentális oktatási intézményt- a sárospatakit és a pápait-, tiltakozott, felemelte hangját minden ellen, ami istenellenes. A hívek őt pártolták, mellette álltak, nagy számban jártak az istentiszteletre, Kisvárda a r

Alcím: A magyar internálótáborok története 1945-1953. Valószínűleg nem Bank Barbara az utolsó, aki feldolgozza a Rákosi-korszak egyik legaljasabb, leghitványabb intézményrendszerének, az internálótáboroknak történetét. De az könyve az egyik legjobb eddig megjelent feldolgozás erről a témáról. Széles történeti forrásanyagra támaszkodik, megfelelően ismerteti az 1945 utáni politikai hátteret, a kommunista párt szalámitaktikáját, az ellenfelek fizikai megsemmisítését, a diktatúra intézményrendszerének kiépítését. Szól arról,kiket és miért küldtek a rettegett recski internálótáborba, ahol napi 800-1000 kalória élelemadag mellett kellett a bányákban nehéz fizikai munkát végezniük. Megrázó, ahogy értesülünk a gúzsbakötésekről, az őrszemélyzet mindenféle szadista megnyilvánulásairól, a betegekkel való bánásmódról. A szakirodalomban először komplex táblázatban tanulmányozhatjuk, kik vállalták a rabok őrzését, és mi lett a sorsuk az 1953-as amensztia után. Talán ezen a területen fejlődhet

Fodor András kiváló költőnk 1948-1950. évi Naplója a Szerző Eötvös-kollégiumbeli éveit örökíti meg. Fodor András abban a periódusban kapcsolódott be a Kollégium munkájába, mikor a totális diktatúrára törekvő kommunista hatalom egyre ferdébb szemmel tekintett erre a minden vonatkozásban önálló intézményre. Így aztán botrányok voltak az igazgatóválasztás körül, marxista szemináriumokat tartottak augusztusban, és mindenki mindig fúrta a másikat. A nagyszerű tudományos műhely erkölcsileg is lezüllött, már fontosabbá vált a trágár dalok gajdolása, mint maga a szellemi munka. A könyv - mindazon túl, hogy olvasván érezhetjük: itt valami nagyszerűt rombolt le a gonosz történelem-  jelentősen hozzájárul az Eötvös- kollégium körül mesterségesen kavart legendárium leülepítéséhez, ugyanakkor mélyen emberi, beláthatunk a kulisszák mögé és az értelmiségen kívül még a Rákosi-korszak nyomorgó parasztságáról is szomorú látképet kapunk. 

Márai Sándor egyik legjobb könyve a San Gennaro vére. A regény tartalmilag két részre osztható. Az elsőben a huszadik század közepének Nápolyát mutatja be az író. Iszonyatos nyomor és elképesztő gazdagság, babonaságig fajuló vallásosság és visszataszító racionalizmus, érdekes ételek, cipőtisztító fiúk, és autón járó idegen urak, gyönyörű és titokzatos tenger, folyton rotyogó vulkán. A regény második szerkezeti egysége egy emigráns pár sorsát követi nyomon, akik a kommunizmus elől menekültek a napfényes Itáliába. Szó esik itt a diktatúrák természetrajzáról ( a legnagyobb bűn: lepaktálni a kommunistákkal), a szerelemről, életről és halálról. És persze: Istenről. Rendkívül finom lélektani érzékkel megírt regény, mindenkinek ajánlható.