Könyvekről mindenkinek

 Csoóri Sándort (1930-2016), 20-21.sázadi irodalmunk egyik legnagyobb alakját elsősorban költőként és esszéistaként ismerjük. Iszapeső című könyve, amolyan unikumként az életműben, regény, mégpedig, ha egészen precízen fogalmazunk:áldokumentarista bűnügyi riportregény. Az alábbiakban egy rövid spoilerrel szeretnénk kedvet csinálni az olvasáshoz minden korosztály számára. Különösen felhívnánk a fiatalok figyelmét erre a tragikus történetre.  A történet Magyarországon játszódik, az 1956-os forradalom és szabadságharc után. A Magos család életébe nyerünk bepillantást. Magos Mihály tanyagazda, jó mezőgazdász, de- ahogy ma mondanánk- munkamániás, semmi egyéb nem számít neki, csak a föld, a jószág, a búza, meg minden. Rendkívül kegyetlennné, érzéketlenné válik. Három lánya van: Eszter, Zsófi és Mária. Eszter a közeli faluból, nevelt lányként kerül a hírhedt  tanyára, ahol se víz, se villany, semmiféle szórakozási lehetőség,ahol semmi más nincs, csak a munka a jószággal. Eszter egyszer elszök

 Falusi Márton könyvében érdekes tárgyat választott:a kultúrát, azon belül az irodalmat, azon belül pedig az esszét. Napjaink felpörgő és a kommerszet értékké emelő világunkban olyan sok komment, vélemény, amatőr politikai megnyilvánulás lát napvilágot, hogy megfeledkezünk arról, hogy voltak a magyarságnak olyan mesterei, akik képesek voltak a fejükben tárolt elképesztő ismeretet úgy továbbadni, hogy az több volt puszta véleménykifejezésnél. Önálló irodalommá vált. Sajnos, középiskolai oktatásunk még mindig mostohagyermekként kezeli az esszét, a szöveggyűjtemények legfeljebb mutatóban hoznak belőle egyet-kettőt, hogy lássa a kütyükön felnőtt diáksereg, hogy ilyen is volt.  Pedig Németh László, Csoóri Sándor, Tamási Áron, Sütő András, vagy a műfaj alkotói etalonjának tekintett Cs.Szabó László olyan maradandó értékeket tettek le a magyar kultúra asztalára, amelyet nemcsak őrizni, de továbbfejleszteni is kell, hogy mindig élő, minden korosztályból kikerülő olvasóközönség számára relevánss

Ha így készül valaki a számadásra, azaz a Végső Ítéletre, akkor nincs miért nyugtalankodnia. Csoóri Sándor ( 1930-2016) remek esszéista volt, logikus, ugyanakkor szellemileg hatalmas mozgásterű. Azt gondolom, Csoóri ezekbe az esszékbe minden beleadott: életet, műveltséget, szellemet, lelket. A könyvben közölt írások a legváltozatosabb témákról szólnak- látszólag. Mert a végső tanulság mindegyikben ugyanaz: akár a 80 huszár című film forgatókönyvéről van szó, akár Nagy László költészetéről, akár egy otthon töltött hétvégéről, minden út egyfelé visz. Az irodalom nincs élet nélkül, az irodalom szolgája az életnek, szolgája a nemzetnek, és ha nem ad erkölcsi tartást, akkor utat tévesztett. Csoóri egyszerre objektív és szubjektív, személyes és általános. Nyoma sincs ezekben a írásokban semmiféle pártpolitikának- nemzetféltésnek, aggódásnak annál inkább. Egy kis, nem egészen egyoldalas írást pedig mindenki figyelmébe ajánlok. Az a címe: Változó idők, változó erkölcsök. Arról szól, hogyan