Bejegyzések

asszociatív címkéjű bejegyzések megjelenítése

Szabó Ádám:Valakik beszélnek

 Jómagam már a Kelta keringő megjelenésekor(2016) megéreztem, hogy van itt valaki, egy olyan íróféle, bizonyos Szabó Ádám, akinek írói produktuma kiemelkedni látszik a nagy közép-európai átlagból. De igazán a Valakik beszélnek című kötet győzött meg ( L'Harmattan ,2020.) arról, hogy hosszú távon is igényes, érdemes szép magyar prózát kapott ajándékba a magyar közönség. Persze, nem ártott volna a könyvet jobban menedzselni, dehát ez elmondható a hazánkban megjelent könyvek túlnyomó többségéről (számszerűsítve:99,9%). A Valakik beszélnek két kisregényt tartalmaz. A Valaki beszél ( és nagyon jó, hogy nem teljesen egyezik a kötetcím a kisregény címével, nagyon jó!) egy idősotthonban utolsó (?) napjait tengető hölgy önéletírása. Pontosabban: intuitív-asszociatív felidézése a múltnak. Gyermekkornak, szerelemnek, elválásnak, elengedésnek, belső és külső háborúskodásnak, jónak és gonosznak. Szabó Ádám annyiban hoz újat a hasonló tenatikájú művekhez ( értem ez alatt: egy idős ember felidézi