Könyvekről mindenkinek

Az 1970-es évek végén a magyar irodalomtörténet új fordulatot vett. A korábban megszokott hurráoptimista próza helyett megjelentek azok a regények,melyek a kor társadalmi problémáiról szóltak,kendőzetlenül,de politikai felhangok nélkül. Részben ebbe a vonulatba illeszkedik Csák Gyula A legnagyobb sűrűség közepe című kisregénye is. Az 1979-ben megjelent könyv a szülő-gyermek viszony problémát tárgyalja,brutális őszinteséggel. A főhős,Sadeczky mérnök,egyre kevésbé bír alkoholista apjával. Az öreg nem akar állami intézetbe menni,viszont magát is egyre kevésbé képes ellátni,a nő pedig,aki vele,él,inkább csak a pénzég pazarolja. Sadeczky szerint apja nem volt jó apa,ezért aztán nem is veszi rossz néven,mikor felesége közli:nem szeretné,ha apósa odaköltözne hozzájuk. A patthelyzetet egy körzeti orvosnő oldja fel,aki legalább arra ráveszi a mérnököt,hogy együtt látogassák meg apját. Sadeczky eleinte csak azért tart a doktornővel,nehogy rossz gyermek képében tűnjön fel. Ám aztán apa és fia

Hans Brandenburg:A hitélet gyermekbetegségei című könyve, bár az 1970-es években íródott, a kereszténység jelenlegi helyzetét tekintve, sajnos, ma is aktuális. A hitélet gyermekbetegségei arról a két jelenségről, viselkedésformáról szól, melyek alaposan megkötik a keresztény hívő életét,vallásgyakorlatát. Az első a törvényeskedés. Brandenburg hangsúlyozza, hogy senki sem képes egyedül betölteni a törvény követelését. Isten azért küldte el a földre egyszülött Fiát, hogy kitépje az emberiséget a törvény kamraiból, megbocsátást adjon. A második a rajongás. A rajongó nem képes mérlegelni, nem ismeri fel saját bűneit, mert azt gondolja, hogy ő mindig Istenben jár. Ezáltal a rajongó törvényeskedővé válik. Rajongás és törvényeskedés tehát kéz a kézben jár. Hogyan tudjuk elkerülni, hogy rajongók vagy törvényeskedők legyünk? Úgy, hogy odafigyelünk a Szent Szellemre, a Ő munkájában élünk, megkíséreljük életünkben elválasztani a jót a rossztól. Brandenburg éppen azért bírálja a karizmatikus

Richard Rohr és Mike Morell könyve teljesen új megvilágításba helyezi a kereszténység számos kérdését. Megpróbljuk röviden összefoglalni ennek az új teológiai látásnak a lényegét, anélkül, hogy pro vagy kontra állást foglalnánk. - A Szentháromság a kereszténység lényege. - Túlzottan statikus a kereszténység Istenről, alkotott képe.  - Eddig rosszul képzeltük el a Szentháromságot. Nem arról van só, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy, hanem azt, hogy a köztük lévő kapcsolat maga a Szentháromság. Úgy kell elképzelni, mintha a három isteni személy folyamatosan körbe-körbe táncolna. A Szentháromság erő, lendület. - Isten ebbe a táncba bennünket, hívüket is be szeretne vonni. - Ha sikerül bevonnia, akkor részesülünk Isten kegyelméből. Őszintén szólva, lehet ezzel vitatkozni, az mindenesetre biztos,hogy a Háromság, az nem statikus létező, hanem valami dinamikus, valami mozgó. Hogy a tánc- metafora célszerű-e, az más kérdés. Azokat az " érdemeket, melyeket Rohr és Morrell a S

A könyv Szerzője,Chris Oyaklihome Pásztor gyógyító szolgálatot vezet, mely Krisztus segítségével, keresztény értékek és hitrendszer alapján számol le a betegségekkel, okkult praktikákkal. Számtalan ember köszönheti gyógyulását ennek a szolgálatnak. Az egészség és gyógyulás hitmegvallásai című, kisterjedelmű, de annál nagyobb szellemi erejű könyvben 25 megvallás olvasható, mindegyik természetesen egy igéhez kapcsolódik. Nincs arra módunk, hogy mindegyik megvallást külön értelmezzük, inkább csak a főbb tendenciákra utalunk: Jézus él, bennünk, hívőkben és világban. Az Atya, a Fiú és Szent Szellem köztünk van és fejti ki gyógyító hatását. Gyógyuláson nemcsak testi gyógyulást, hanem lelki, szellemi gyógyulást is értünk. A kereszténység nem passzív, hanem aktív, a világban sikerrel boldoguló embereket teremt. Amikor Isten nevében újjászületsz, a látható világnak is ura és teremtője leszel. Képessé válsz arra, hogy szavaddal létrehozz dolgokat, akárcsak Isten létrehozta az embert. Egysz

Háy János költőként, prózaíróként, drámaíróként ismert a magyar Olvasóközönség előtt. Ország, város, fiú, lány című könyve esszékötet, a magyar esszé legjobb hagyományait folytatva. Utazásokról, közéletről, hazáról családról szóló írások ezek. Háy János azt kutatja, hogyan vélekedünk mi, közép-európaiak egymásról és a világ más régióiról. Véleményem szerint a legjobb, legszínvonalasabb "töprengést" Svájc esetében követte el a Szerző. Svájc az az ország, ahová minden magyar vágyik- de valahogy mégse vágyik. Lengyelországba minden magyar vágyik, de felvállaltan vágyik, sőt, van, aki haza se jönne. Nagyon tetszik a 127-128.oldalon olvasható szövegrész: két oldalban megfogalmazott látlelet a mai Európáról, annak kulturális sekélyességéről.Háy János mondatain valami féltve szeretés uralkodik, mintha egy apa szeretné utolérni elbitangolt gyermekét.Ez a gyermek persze rendkívül összetett és bonyolult jellem, többféle kulturális-történelmi rétegből áll össze. Így szeretetreméltó.

Kiknek is ajánljuk ezt a könyvet? Elsősorban is szülőknek, aztán tanároknak, tanítóknak, edzőknek, igazából bárkinek. Mert James Dobson nemcsak arról szól, hogyan is kell nevelni egy fiút, hanem arra is rávilágít, miben is különbözik valójában egy fiú és egy lány- egy férfi és egy nő. A Fiúk nevelése nem liberális könyv, nem is pályázik erre a címre. Keresztény szellemű pedagógiai műről van szó, melynek Szerzője elutasítja mind az Amerika életét már a hatvanas évek óta befolyásoló feminizmust, mind az LMBTQ-lobbi káros, a nemek szabad megválasztását hirdető ideológiáját. Dobson pedagógiája bibliai alapú: az embereket Isten teremtette, férfivá és nővé teremtette őket, ez nem emberi választás kérdése. A fiúk különböznek a lányoktól, mind testben, mind lélekben, mind szívben. Éppen ezért- vallja a Szerző- igenis másképpen kell nevelni őket, mint a lányokat. A fiúknak sokkal inkább szüksége van felnőtt vezetésre, mint a lányoknak. Mert ha nincs tekintély ( és itt továbbgondolhatjuk: ha