Könyvekről mindenkinek

 Lucia Berlin (1936-2004) az újabb amerikai irodalom egyik legnagyobb felfedezettje, igazi nagy művét csak halála után, posztumusz adták ki. Hihetetlenül gazdag életanyagot dolgoz fel novelláiban, elbeszéléseiben. Volt bejrónő, takarítónő, de kkpróbálhatta magát tanárként is. Az így szerzett élettapasztalat mind ott van műveiben, ráadésul sok humorral fűszerezve. A rendkívül gazdag termésből kiválogattam néhányat,ezekről beszélnék, hátha kedvet csinálok a könyv olvasásához.  Véleményem szerint a kötet legjobb darabja a Dr.H.A. Moynihan. Ebben a történetben egy kislány rosszul  teljesít az iskolában, ezért az egész nyári vakációt nagyapjánál, a kissé lökött fogorvosnál tölti. Tulajdonképpen asszisztensi feladatot lát el. Teafiltereket dugdos a betegek szájába, mivel " főnöke" szerint a tampon olyan puhány dolog. A rendelő várójában nincsenek újságok, mert a lapozással járó elviselhetetlen zaj idegesíti a doktor urat. A doki laborjában minden szerszám rozsdás, takarítva valamik

 A múlt század hetvenes éveiben jelent meg német nyelvterületen az a fajta lélektani próza, amely sokáig meghatározta a németirodalmat, s előfutára lett a később- kissé pontatlanul- posztmodernnek nevezett irányzatnak. Ennek a lélektani prózának kiváló nagymestre volt Christa Wolf, akinek Magyarországon legismertebb regénye a Ki volt Christa T.? A könyvet azoknak ajánljuk, akik szeretik a finom, lélektani árnyalatokkal teli/telített európai irodalmat.  Kétféle kiinduló értelmezése lehetséges a műnek: - Christa Wolf valójában Christa T., ezáltal a könyv voltaképpen lírai önéletrajz a Szerző fiatal koráról - A címszereplő valóban az, akinek a regényben az író mutatja, egy sok kétséggel teli, különleges lány, aki öngyilkos lesz, a Szerzőnek pedig emiatt életre szóló lelkiismeretfurdalása támad, ezt írja ki magából.  Egy olyan, a spoiler és az elemzés határán álló szöveget állítottam össze, amely mindkét értelmezésnek teret enged.  A történet a második világháború idején játszódik, egy ele

 Toni Morrison amerikai írónő, az 1993. év irodalmi Nobel-díjasa. Regényeiben remekül ötvözi a társadalomábrázolást a költői magaslatokra emelt pszichológiai elemzésekkel. Az igazi sikert a Nagyonkék c. regénye hozta meg számára.  A huszadik század közepén járunk, egy meglehetősen szegény amerikai kisvárosban, ahol mindenféle nemzetiség lakik, leginkább azonban afroamerikaiak. A regény főhőse egy kislány, bizonyos Pecola. Meglehetősen rossz családi körülmények között él, apja masszív alkoholista, agresszíven viselkedik a családjával, édesanyja elméje pedig éppen megbomlóban. A szülők gyakran verekednek. Az apa úgy véli, átok van a családon, mégpedig a csúnyaság. Csúnyának látják magukat, pedig arcuk teljesen átlagos. Pecola is úgy véli, hogy csúnya. Ezért aztán ábrándozni kezd, azt szeretné, ha kék szeme lenne, innen a könyv címe ( Nagyonkék). Azt gondolja, a kék szemtől az egész arca megszépülne. Mivel a családi helyzet tarthatatlanná válik, Pecolát a gyámhatóság elveszi a szüleitől,

 Az 1980-as években új,fiatal írókból álló nemzedék bontogatta szárnyait Magyarországon. E nemzedék tagjainak már semmi köze nem volt a Kádár-korszak hivatalos kulturális-művészeti irányzatához,a szocialista realizmushoz. Ők valódi, vérbeli realisták voltak. Be akarták mutatni a "társadalom alatti társadalmat",a periférián élők,a kocsmatöltelékek,a kisstílű bűnözők,a prostik,a mindenféle szélhámosok világát-egyúttal hangsúlyozva,hogy a hivatalos tagadással szemben létezik ilyen világ a szocialistának mondott Magyarországon is.  Tardi Gábor e nemzedék jeles képviselője. Az anyukák álma című könyvében egy,a hivatali lélektelen unalomtól,a normálisak világától menekülő,önmagát tehetséges művésznek tartó fiatalember történetét beszéli el. Hősünk épp a képzőművészeti újság szerkesztőségében lófrál,és hallgatja a munkáiról szóló megsemmisítő kritikákat("leheljen életet ezekbe a vackokba...."),amikor megismerkedik Robikával,a közismert-bár,úgy látszik,mindenki által azért

 Gustave Flaubert-akit az európai közönség főként Bocaryné c.könyvéről ismer-a 19.század legnagyobb francia realista írója. Munkássága fő céljának azt tekintette,hogy rádöbbentse kora emberét a tényre:illúziókban él. Bouvard és Pécuchet c.könyvében Flaubert tovább folytatja az illúziórombolást. A könyv két főhőse,a címben nevezett két negyvenes úriember hivatalnokként dolgozik Párizsban,de nem elégedett ezzel. Unják,hazugnak,rabtartónak vélik a várost,tehetségükhöz méltatlannak a hivatali munkát. Bouvard mostahaapja után örököl,régi álmát,hogy legyen saját vidéki háza,most végre valóraválthatja. Ám,mivel egyedül él,magával viszi újdonsült barátját,Pécuchet-et.  A két párizsi úr valósággal megmámorosodik attól,hogy saját birtoka van. Tudományos alapon kertészkedésbe kezdenek. Egy korabeli szakkönyvből sajátítják el az alapokat,az első évben még jó a termésük,aztán viszont sorozatban szenvedik el kudarcaikat. Nem keserednek el,belekóstolnak a 19.század egyik kibontakozó iparágába,a konze

 Sásdi Sándor a Dunántúl írója volt, kitűnően ismerte az itteni tájat, népet, társadalmi viszonyokat. Árnyék című kitűnő könyve az 1930-as években játszódik. A börtönből felesége meggyilkolásáért elítélt Derhány megpróbál a szabad életben tisztességesen, becsületesen viselkedni, munkát találni, új életet kezdeni. Próbálkozásait eleinte siker koronázza: egy kocsmáros felveszi amolyan "trógernek", aki emel, cipel, később ezt-azt elintéz. A kocsma viszonyai, az ott iszogató emberek beszélgetése feltárja előttünk a Dunántúl kispolgárságának, módosabb parasztságának problémáit. Sok a hitel, korrupt a bürokrácia, de Derhánynak ez még mindig emelkedés a börtön poklához képest. Csakhogy az életben mindig vannak bajok. Derhány folyton belekerül különböző családi viszályokba, szerelmi perpatvarokba, így aztán mindenhonnan mennie kell. Az Árnyék című regényt akár ma is írhatták volna: ma is nehezen találnak munkát a volt elítéltek, a sötét múltjuk, mint valami árnyék, végigkíséri őket.

Sokan irodalmi igénytelenségnek tartják a krimit. Sok esetben ez igaz is- de mi van akkor, ha rendőr írja meg egy valódi bűntény történetét, persze, a személyiségi jogok tiszteletben tartásával? Ez esetben más lesz a mérce, az adott könyv voltaképpen átalakul: krimiből bűnügyi dokumentumregénnyé válik. Dr. Vedres Géza könyveit a színtiszta realizmus jellemzi. Nem feltétlenül borzongatni akar, hanem egy nyomozás menetét feltárni az Olvasó előtt. Az Akasztás kétszer című regényben is ez történik. A mű főhőse Karola, aki úgy lóg ki az 1980-as évek szoci mindennapjaiból, mint túlméretes ponty a horgász vödréből. Karola nem rendelkezik szakmával, dolgozni sem akar, viszont imád bulizni, szereti a drága ruhákat, és persze a diszkót. Szegény férje alig tűri az asszonyi szeszélyek eme túlzottan materiális megnyilvánulásait, az anyós egyre többször ad hangot ellenszenvének, mígnem Karolánk elhatározza, hogy beiratkozik egy gyors- és gépíró tanfolyamra. A tanfolyamon megismerkedik egy másik f

Röviden összefoglalva, némi kritikai éllel: az önmagát rettenetesen túlíró, már-már grafomán Honoré de Balzac ezen könyve, a Modeste Mignon, érthetetlen, zagyva, unalmas, és ami a legmeglepőbb- a legkevésbé sem realista. Akik bele vannak kukulva a francia realizmusba, netán ebből írják a doktorit, azok rágják át magukat rajta, de a többieknek nem érdemes. Van jobb, még Balzactól is.