Könyvekről mindenkinek

Gyerekkönyv, abból is a legjava...Csukás István legújabb hőse, a téli tücsök önmagában is paradoxon. A tücsök nyáron muzsikál, dehát korunkban minden változik és semmi sem az, aminek látszik...Arra gondolok, hogy a Téli tücsök meséi jóval több, mint jól illusztrált,  nyolcéveseknek szóló mesekönyv. Nem pusztán szórakoztat: egész filozófiai rendszer van benne. ( Ez már igaz volt a Pom-pom meséire is: Gombóc Artúrt mintha valami filozófia szakos egyetemi tanárról a Szerző...) A kitalált karakterek mintha a torz felnőtt világ paródiái volnának, a szellemes párbeszédek mintha a modern, távolódó emberi kommunikáció szatírái lennének, a hősök nem érnek célba, de azért jól érzik magukat, az írógép betűit pedig csak olyan abszurd lény tudja szavak írására fogni, mint a nyári tücsök. Szóval: mese gyerekeknek, a játék szintjén, mese felnőtteknek, a világmagyarázat szintjén. Csodálkozunk, ha ezek után azt írom: ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia? És, kérem, ne tessenek olyan felnőt

Ki hinné, de az Egy ropi naplója című könyvsorozat már a 13. köteténél jár...Jeff Kinney és csapata olyan, gyermekek kezébe minden aggódás nélkül adható könyvet alkotott, mely valóban kielégíti a célközönség, azaz a 7-10 év közötti korosztály olvasási igényeit. Voltaképpen gyerektörténet az egész, valami olyasmi, mint A Pál utcai fúk, csak nem vörösingeseknek hívják a csapatot, és nem a grundon játszódik a cselekmény, hanem modern angolszász kertvárosi környezetben. Hatalmas hó esik, olyan,ami évek óta nem volt errefelé. A felnőttek tehát félteni kezdik a gyerekeket, és hurrá, elrendelik az iskolaszünetet. Hószünet, hurrá, de az örömbe mindig vegyül valami üröm is. A gyerekek között is mindig akad, aki csak elrontani akarja a másik fair játékát. Hogy aztán a felnőttek világában miért van efféle emberből olyan sok, arról Egy ropi naplója még nem tájékoztat. Szóval, hóembert építenek, és ebből az egyszerű tényből lesznek aztán az egész utcára, sőt, az egész iskolára kiterjedő bonyodal