Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:Kertészkedő hangyák,"liftező" ölyvek, virágillat és jégeső -Peter Wohlleben fantasztikus! Elolvas az ember a könyveiből néhány mondatot,s máris úgy érzi magát, mintha Németország valamelyik bükkerdőjében járna, vagy éppen a gyümölcsfákat metszené a saját kertjében. Wohlleben szerint a természet működése megérthető, ha odafigyelünk környezetünkre, kertünkre,a közelben levő erdőkre vagy éppen arra,tavasz ellenére miért nem dalol egyetlen madár sem. A természet jelbeszéde című könyv komplex értelmezést nyújt az emberi környezetről, mindennapi problémákra világít rá, s teszi ezt a tudomány legújabb eredményeinek felhasználásával, valamint személyes tapasztalok közvetítésével. Megtudjuk,voltaképpen mi a szél, mérsékelt égövben milyen szelek fordulnak elő, s azt is,miből következtethetünk arra, hogy erős szél várható, s ezek a következtetések milyen következményekkel járnak a kert egészére nézve. Eltűnődhetünk időjárás és állatvilág kapcsolatáról, belegondolhatunk,

 A könyv alcíme:A növények, állatok és emberek őseredeti keletkezése. Több tudós természetvizsgáló után. Réthy Pál a 19.századi magyar történelem egyik elfeledett alakja. Orvos volt, Békés megyében dolgozott, az ottani lakossággal próbálta elfogadtatni a himlő és a kolera elleni oltásokat, gyógyszereket. Jól végezte hivatását, jó politikai kapcsolatokkal rendelkezett, ezért aztán kitüntették nagykereszttel. Hogy mi, 21.századi Olvasók miért nem ismerjük még nevét sem? Ennek a Budapest-centrikus történelemírás és közfelfogás az oka, véleményem szerint. A Magyar Vidék nagyjait a modern közhistória nagyrészt kirekesztette magából.   Réthy Pál írt egy, az akkori magyar orvosi és biológiai szakirodalomban újnak számító könyvet, címe: Az önnemzés( Generatio aequivoca). A könyv háttere pedig elég sokrétű: - Az evolúciós elméletek mindig is gyakran példálóztak az önnemzés- szerintük megoldott, és a darwini elméletet igenis alátámasztó-problémájával. - A 19.században, a gyarmatosítások korában

 David Attenborough összefoglalta a Föld élővilágának történetét az első baktériumok kialakulásától napjainkig, egyetlen, monumentális könyvben. Az Élet a Földön az emberi tudomány egyik klasszikusává vált. Olyan ismeretterjesztő munka, mely adaptálja a legújabb tudományos eredményeket. Ebben a rövid könyvajánlóban arról írnék, miért is ajánlom mindenkinek ezt a remek könyvet.  1. Egyrészt a holisztikus szemlélete miatt. Attenborough a molekuláris biológia, az evolúcióbiólógia ( Az Élet a Földön darwinista szemléletű könyv), a populációgenetika eredményeit éppúgy felhasználja, mint a néprajzi megfigyeléseket ( például az új-guineai törzs esetében, amit ő maga és kutatócsoportja fedezett fel). Nagyon komplex szemléletű a könyv, de minden ízében, mondatában releváns.  2. Nem ítélkező, a fajok keletkezését, módosulását, kihalását, természetes folyamatnak tartja. Annak ellenére, hogy érezhetjük: mindene az állatvilág, nm kárhoztatja az embert, pl. a dél-amerikai óriáslajhár kipusztításáért

Kerényi Attila könyvét mindazoknak ajánljuk, akik tárgyilagosan, kizárólag szakmai szempontok miatt érdeklődnek Európa természet- és környezetvédelme iránt. ( Tehát: nem felszínes ökopolitizálásról, hanem tudományosan megalapozott, a fogalmakat pontosan kezelő, adatgazdag könyvről van szó. Megtudhatjuk, mi a különbség természetvédelem, örnyezetvédelem és ökológia között- mert biznoy, ezek nem ugyanazt jeletik. Megismerkedünk Európa felszíni- és geológiai sajátosságaival, mindazon tényezőkkel, melyek bármilyen formában is befolyásolhatják Európa környezeti állapotát. képet kapunk arról, hogyan és miért pusztultak ki az európai őserdők, s a kormányok milyen erőfezítéseket tettek a pusztulás megállítása érdekében ( lásd a portugál eukaliptuszok esetét az aljnövényzettel). Nagyon pontosan, adatszerűen megismerjük a kihalóban lévő állat- és növényfajokat ( én például nem is sejtettem, hogy a lucfenyő ennyire veszélyeztetett). Kerényi Attila érslzetesen foglalkozik az emberi beavatkozás ha

Egy olyan zárt életközösség esetében, mint a Kárpát-medence, flóra és fauna egymástól elválaszthatatlan. Nincs értelme olyan könyveket kiadni, amely a kettőt egymástól elválasztva tárgyalja. Éppen ezért sikeresnek tarthatjuk a Magyar Könyvklub 2005-ös projektjét, melynek során Wilhelm Eisenreich és társai tudományos alapossággal elkészült, mégis, igazán a természetjáróknak való állat-és növényhatározójának magyar kiadását készítették el. ( Fordítók: Nagy Erika, Schmidt Egon). A fotók remekül sikerültek, többnyire oldalnézetből ábrázolják az állatot vagy növényt. Néhol érezhető a beállítottság, de többnyire sikerült az élőlényről saját természetes közegében képet készíteni. A szövegek tömörek ( néha túl tömörek), de érthetőek, és csak azokat az információkat tartalmazzák, melyekre egy természetjárónak szüksége lehet. Nem biológusoknak, inkább az érdeklődő átlagembernek készült a könyv. A könyv, melyből olyan csodálatosságokat ismerhetünk meg, mint az aranyos fodorka, a kolokán, a f