Csukás István: A téli tücsök meséi
Gyerekkönyv, abból is a legjava...Csukás István legújabb hőse, a téli tücsök önmagában is paradoxon. A tücsök nyáron muzsikál, dehát korunkban minden változik és semmi sem az, aminek látszik...Arra gondolok, hogy a Téli tücsök meséi jóval több, mint jól illusztrált, nyolcéveseknek szóló mesekönyv. Nem pusztán szórakoztat: egész filozófiai rendszer van benne. ( Ez már igaz volt a Pom-pom meséire is: Gombóc Artúrt mintha valami filozófia szakos egyetemi tanárról a Szerző...) A kitalált karakterek mintha a torz felnőtt világ paródiái volnának, a szellemes párbeszédek mintha a modern, távolódó emberi kommunikáció szatírái lennének, a hősök nem érnek célba, de azért jól érzik magukat, az írógép betűit pedig csak olyan abszurd lény tudja szavak írására fogni, mint a nyári tücsök. Szóval: mese gyerekeknek, a játék szintjén, mese felnőtteknek, a világmagyarázat szintjén. Csodálkozunk, ha ezek után azt írom: ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia? És, kérem, ne tessenek olyan felnőt