Könyvekről mindenkinek

Ha valaki azt várja Pascal Fontaine könyvétől, hogy EU-propagandát fejtsen ki, csalódni fog. Az Európa 12 leckében korrektül, higgadt hangvételben szól az Európai Unió történetről, létrejöttének fontosabb állomásairól, gazdasági rendszeréről, társadalompolitikai alapelveiről, a migrációról, az USA-hoz és a Kínához fűződő viszonyról, az állítólagosan egységes piac kialakításáról, a szabad forgalomról és annak nem várt akadályairól- ez a könyv elviszi medencei magányába bezárt Olvasóját Brüsszelig. A migrációt illetően igyekszik tárgyilagos maradni, azt azért elárulja a Szerző, hogy cseppet sem örül annak, hogy Görögországban és Olaszországban annyi migráns gyűlt fel. Szerinte- valamilyen módon " megoldást kell találni". Hogy az EU azóta milyen megoldásokat talált, tudjuk. Szinte semmilyet. Fontaine elismerőleg szól Németországról, mert 2015-ben " A legkészségesebb volt" a migránsok befogadásának ügyében- ugyanakkor az EU külső határainak védését is szorgalmazza. Re

Yuval Noah Harari izraeli történész, nem mellesleg remek író, és elképesztően jó problémalátó. 21 lecke a 21.századra című könyvében az emberiség jövőjével foglalkozik, olyan témákkal foglalkozik, mint szabadság, egyenlőség, vallás, szekularizmus, migráció, bevándorlás. Nagyon őszintén ír, nem fél kérdezni, azt sem fél beismerni ,hogy valamit nem lát előre. Mivel a 21 lecke nagyon átfogó témákat ölel fel, nincs módunk arra, hogy a tőlünk megszokott terjedelmi korlátok között, részletesen szóljunk minden érintett témáról. Inkább csak néhány reflexiót írnék a könyvről,íme! - Nem gondolom, hogy vallások ne tudnának modern válaszokat adni a kihívásokra. Mindegyik nagy világvallásnak vannak olyan irányzatai, melyek a szent iratokat adaptálni tudják a modern korra. Sajnos, nem ezek az irányzatok vannak számszerű többségben. - Egyetértek Haraival abban, hogy a migráció legnagyobb problémája az integráció. Azzal viszont már nem tudok egyetérteni, hogy ezt nekünk, befogadóknak kell kikísérle

Rift Valley: különös földrajzi képződmény, mely kettévágta Afrikát. Ami ettől délre és nyugatra található, az valami más, mint amit mi, európaiak ismerünk. Gianni Giansanti és Paolo Novareslo könyve ezt a másságot, ezt a végeérhetetlen Afrikát mutatja be nekünk, nagyon jól megírt szövegekkel, sokszor a témához csak közvetve kapcsolódó képekkel. Milyen is ez az Afrika? válaszként csak néhány címszó: törzsi, természetben élő, okkult, erőszakos, szóbeli, tradicionális. Ez az az Afrika, amiért 19.századi kalandorok eladták európai házukat, hogy egész életükön át a Fekete Kontinensen éljenek, aranybányákat és földbirtokokat vásároljanak. Nos, a Giansanti-Novareslo szerzőpáros könyvében arra mutat rá, hogy ez az Afrika eltűnőben van. Szegénység, iszlám, reménytelenség, ál-modernség, és minden korábbinál felerősödő, olykor a kereszténységet a hagyományos törzsi hitvilággal mesterségesen egyesítő okkultizmus. Nem jó. S ha megnézzük a megjelenés évét ( 2004.), akkor megértjük, miért igyeksz

Mi jut eszünkbe a svédekről? Hát, nekem személy szerint a migráció, a liberalizmus, a jóléti állam, a drága Zlatan, a halászat, meg amagas szőke férfi, cseppet sem felemás cipőben. Nekem mostantól Majgull Axelsson is eszembe jut a a svédekről. Az Áprilisi boszorkány című könyve- mely Svédországban rangos irodalmi díjakat is elnyert- szerintem minden Olvasót megfog, aki nem a velőtrázó cselekményt, hanem az érzékenységet, a pszichológiát keresi az irodalomban. Négy nő- négy eltérő sors. Mostohatestvérek, teljesen eltérő karakterrel. Desiré epilepsziás, állandó kórházi kezelésre szorul. Christina és Margaret polgári életet élnek. Birgitta viszont alkoholista, egyre lejjebb csúszik a lejtőn. Vajon miért kapnak rejtélyes, rosszindulatú leveleket ezek a nők? Mire utalnak az aljas gúnyversek? Ki írja ezeket a leveleket? Hogyan talál egymásra a négy mostohanővér, miközben rémületes pszichikai fenyegetésekkel néznek szembe? Axelsson könyvének végén minden kérdésre választ kapunk. Olvasás

Fred Pearce: Népcsuszamlás c. könyve nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy eligazítja az Olvasót a 21.század demográfiai válságainak megértésében. E kitűzött célt Fred Pearce nagyrészt el is érte, nézeteivel, megállapításaival jórészt egyetérthetünk, kivéve talán egy témát: a migrációt illetően. Szerző sajnálatos, de visszafordíthatatlan jelenségnek tartja a migrációt, mi, magyar Olvasók ennél jóval optimistábban viszonyulunk a dologhoz: szerintünk a migráció igenis visszafordítható. Ám a tárgyalt részt-témákat a jó tollú Szerző nagyon adatgazdagon, objektíven tárgyalja. Mi a közös az eugenikában és a fogamzásgátlásban? Hogyan járult hozzá Kína népességrobbanása a gazdaság fejlődéséhez- vagy épp ellenkezőleg, pont a népességrobbanás akadályozza a további fejlődést? Mi az oka Nyugat-Európa demográfiai hanyatlásának? Miért terjedt el bizonyos országokban az egykézés? Az egyházak miért veszítették el a családok feletti szellemi hatalmukat? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphat válasz

Ha manapság a határokról hallunk, ezek a szavak jutnak eszünkbe: migráció, nemzetállam, nemzettudat. Thierry Baudet könyve, A határok jelentősége, arra tesz kísérletet, hogy megmagyarázza: miért is alakult ez így? A kísérlet sikerült, a holland újságíró átfogó képet ad Olvasóinak a 21.század talán legnagyobb problémaköréről: az államról. És mindazokról az erőkről, melyek az államot lebontani akarják. A könyv első fejezete az állam kialakulásának történetét tekinti át. Rámutat, hogy a modern állam egyrészt a középkori feudalizmus, másrészt az univerzalitásra törekvő egyház ellenében jött létre. A pápai állam soha nem mondott le arról, hogy világi uralkodókat irányítson, s az egész keresztény világ fejének tekintse magát, ideértve a világi dolgokat is. Baudet részletesen elemzi a külső és belső szuverenitás fogalmát, már itt utal arra, hogy napjainkban is vannak erők, melyek a szuverenitás aláásására törekszenek. Szól arról, hogyan alakultak ki a nemzetek, mi a viszonya nemzetnek és ál