Könyvekről mindenkinek

 Amióta világ a világ, mindig is működtek sarlatánok. Működtek a gyógyítás területén, jövendőt mondtak mindenféle módszerekkel, befektetési tippeket adtak állítólagos matematikai módszerek segítségével, megjósolták a választások eredményeit, aztán megmagyarázták, miért nem jött be a jóslat, szóval, mindig is voltak sarlatánok. Aztán jött a felvilágosodás, a racionalizmus, soha nem látott fejlődésnek indult a tudomány- bár nem oldott meg minden problémát, ami az " alternatívok" egyik fő érve- és az ember azt gondolta, hogy a tudományos módszer, a racionális megfigyeléseken, és a megfigyelések eredményeit racionálisan értékelő tudósok munkáján alapuló szemlélet egyeduralkodóvá válik az orvoslásban, és tágabb értelemben véve a tudományban. Nem így lett.Teret nyert az irracionalizmus, a tudomány eredményeinek eltorzítása, áltudományos módszerek ( például szelektált igazságok, rossz módszerrel végzett esetleges és megismételhetetlen kísérletek) " kétségbevonhatatlan bizonyíté

 Olyan időket élünk, amikor hamisság és igazság keveredik. Sokszor semmilyen támpontunk nincs ahoz, hogy eldöntsük, mi igaz és mi nem. Tudományos módszerekkel tálalva adnak el teljes blődségeket vagy részigazságokat, miközben nehezen tudjuk eldönteni, mi tudomány és mi nem az. Krekó Péter szociológus és Falyna Nóra nyelvész közösen szerkesztett könyve, a Satlatánok kora, valóban remek kapaszkodót nyújt ahhoz, hogy eldöntsük:mi áltudomány ls mi nem.  A bevezető tanulmányokból megtudjuk, mit is nevezünk tudománynak, mi a tudományos módszer lényege, mit jelent a falszifikálhatóság, miért a szkepticizmus a legjobb hozzállás a modern természettudomány eredményeihez, és mitől egészséges a szekpticizmus, pontosabban: meddig nevezhető egészségesnek a kételkedés. Képet kapunk, néhány konkrét esetből arra, hogyan segítette elő a kétely a tudomány fejlődését. Az első fejezetben, a Bevezetőben, látunk egy táblázatot, mely azt igazolja, hogy Magyarországon szerencsére még megmaradt a tudósokba, tud

Se szeri, se száma az elmúlt években a gyógynövényekről, népi orvoslásról, természetgyógyászatról szóló könyveknek. Vannak olyan könyvkiadók, melyek kifejezetten erre a területre specializálták magukat, és nem döntöttek rosszul. Csurgó Sándor: Családi gyógynövénytár című könyve annyiban különbözik a többi, hasonló témában megjelent könyvtől, hogy jóval szakszerűbb. Megnevezi magyarul az adott növényt, közli latin nevét, leírását, változatait, termését és egyéb felhasználható részeit, pontos hatóanyagait, külsőleg vagy belsőleg történő alkalmazását, veszélyeit, ártalmait. Rendkívül korszerű, ugyanakkor szaktudományos értelemben is releváns könyvet tarthat kezében a Kedves Olvasó. Mindent megtudhatunk a kakukkfűről, a grapefruitmagról, az izsópfűről, a macskagyökérről, vagy éppen olyan olyan közismert növényekről, mint a zsálya vagy az édeskömény. Figyelemreméltó a 146-147. oldalon közölt összefoglalás a homeopátia előnyeiről és hátrányairól. Tárgyilagos, korrekt, mindenkinek ajánlható m