Könyvekről mindenkinek

 Dr.Csernus Imre: A magyar című legújabb könyvében arra keresi a választ, mi az oka annak, hogy a külföldiek többsége- már akit ez a kérdés egyáltalán érdekel- a magyarokat egy érdektelen, sok esetben unalmas népnek tartja( Szerző szerint legalábbis ez így van,jó lett volna látni a magánvélemény igazolására valamilyen empirikus kutatást). Mi az oka annak, hogy nincs igazi önérzetünk, hogy pszichológiai identitásunk nincs elég szilárdan megalapozva, hogy önértékelésünk oly sok esetben fejletlen- miközben hajlamosak vagyunk a mások iránti irigységre, a rosszindulatra? Mi az oka annak, hogy a nemzetközi boldogság- és elégedettségvizsgálatokon rendre a középmezőny alján vagy az utolsó helyek valamelyikén végzünk? Miért olyan magas Magyarországon az alkoholisták, a drogfüggők, a depressziósok aránya? A könyv nagyon sok nézőpontból tekinti át ezeket a kérdéseket.  A végső konklúzió az, hogy nem merünk eléggé büszkék lenni az értékeinkre, az identitásunkra. Túlságosan megbújunk, nem ...

Ugyan, miért kell könyvet írni a Tízparancsolatról? Hiszen olyan egyszerű: ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, meg ilyenek. Mit kell ezen magyarázni? Csak be kell tartani és kész- vélheti joggal a naiv Olvasó. Csakhogy Dávid István és Vitus Bulbuk István Tízparancsolatról szóló könyve éppen azt példázza, hogy mennyire nem tudjuk ma, a 21. században betartani Isten alapvetően pofonegyszerű utasításait. Mert ölünk. Ha nem is közvetlenül, de közvetve. Vegyészeti úton készült élelmiszerekkel, negatív érzésekkel, Mert paráználkodunk, holott uralkodhatnánk testi vágyainkon. Mert lopunk- legalábbis gondolatban, vagy ha nem, akkor irigykedünk. A 21.századi fogyasztói társadalom embere A könyvben található írások mindegyike voltaképpen egyetlen kérdésre keresi a választ: milyen gyakorlati lépéseket kell tennünk ahhoz, hogy a fogyasztói, ateista szellemű társadalomból visszatérhessünk a Tízparancsolat szellemében élő közösségi élethez. Ebből a szempontból számom...

Azoknak a pályakezdő magyartanároknak, akiknek gondoz okoz a diákok és versek összehangolása, feltétel nélkül ajánlom Kiss Gáborné: Versközelben című könyvét. Az irodalom, és azon belül a költészet tanítása manapság nemzeti ügy- a fogyasztói társadalom ellenében megszülető, józan és tradicionális kultúra megalkotásának alappillére. Nem mindegy, hogyan, milyen szakmai munícióval felvértezve látunk neki az irodalomtanítás sokszor nem könnyű munkájának. Kiss Gáborné elkötelezett irodalmár és elkötelezett pedagógus. Ritka kombináció, de erre van szükség. Persze, a Versközelben közel harminc éve jelent meg, azóta változtak a tankönyvek és változtak a diákok. Nem hiszem, hogy egy 21. századi, computereken szocializált emberkéhez közel állna a finnek nemzeti eposza, a Kalevela, mint ahogy Illyés Gyula: Munka a munkával című költeménye sem szerepel már a tananyagban. Balassi Bálint: Borivóknak való című versét pedig nem kellene iskolásoknak tanítani, mert nem nekik való. Ott vannak viszont...