Bejegyzések

Mario Vargas Llosa címkéjű bejegyzések megjelenítése

Égtájak 1972

 Az Égtájak könyvsorozat az Európa Könyvkiadó kitűnő, évről-évre megjelenő antológiája volt, amelyben az év legjobb külföldi elbeszéléseit tették közzé, kiváló magyar fordításban. Az 1972.évi kötet nagysazerűen sikerült. A sok remek novellából, elbeszléséből kiemelnék néhányat, rövid kis bevezetővel, hogy ezen keresztül csináljak kedvet a kötethez.  Anders Bodelsen (Dánia) Hiába, erre születni kell című elbeszélésének hőse Wilhem Christian Sogenfrey közgazdászhallgató. Magányos, elidegenedett fiatal, aki szeretne valami izgalmat az életében, most éppen valami bankrabláson töri a fejét. Aztán, mint ahogy a fiatalok szokták, beül a kocsijába, megy össze-vissza, találkozik egy lánnyal, versenyeznek, aztán ,amikor át akar menni a dán-német határon, váratlan akadályba ütközik. De a lány itt is felbukkan. Bodelsen hihetetlenül könnyű, olyan könnyű, ugyanakkor igényes, hogy voltaképpen ezek adják a művészetét. Remek próza- egy eddig számomra ismeretlen írótól.  Daniel Boulanger: A város halál

Mario Vargas Llosa:Kölykök

 A világhírű perui író,Mario Vargas Llosa, ha kitűnő elbeszélését olvashatjuk ebben a könyvben. A Kölykök c.válogatásban szereplő műveket egy téma köti össze:mindegyik gyerekekről,kamaszokról szól. Olyan keményen és őszintén,ahogy még csak kevesen írtak erről a korosztályról. A főnökök című elbeszélés gimnazista hősei az iskolaigazgató ellen lázadnak fel,mert az nem teszi ki a vizsgarendet. Ám a lázadók hamarosan egymás ellen fordulnak. Vannak ugyanis,akik szerint a cél szentesíti az eszközt,így aztán olyat is rákennek a dirire,amit nem követett el. A párbaj című történet bármelyik latin-amerikai kisvárosban játszódhatna. Egy Justo nevű tizenéves összeakaszkodik a környék rémével,egy bizonyos Bötével és bandájával. A késes verekedésen azonban megjelenik Justo apja. Vargas Llosa elképesztő realista módon írja le nekünk a párbajt. Az öcs című elbeszélésben Vargas Llosa az igazságot,mint olyat, állítja középpontba. Egy indián kikezd a nagybirtokos lányával,majd elmenekül. David és Juan el

Mario Vargas Llosa:Pantaleón és a hölgyvendégek

 A világhírű perui író, Mario Vargas Llosa Pantaleón és a hölgyvendégek című könyve mindent letaroló társadalmi szatíra ugyan-mégis van benne valami végtelen szomorúság,az élet körforgásának szívszorító unalma. A regény cselekménye az 1950-es évek Perujában játszódik,főhőse egy tehetséges,intellegens katonatiszt,Pantaleón Pantoja.  Felettesei előléptetik Pantaleónt századossá, és azon nyomban rá is bíznak egy titkos feladatot. Az Amazonas mentén állomásozó hadosztályok zömében újonc fiataljai egyszerűen nem bírnak magukkal. Isznak,részegen megtámadják a nőket,olykor teherbe is ejtik őket. Pantaleón azt a feladatot kapja,hogy szervezzen a katonáknak-bordélyházat. Az addig példás családi életet élő katonatiszt egy régi raktárban rendezi be a létesítményt. Több,mint kétezer lány dolgozik itt,szabályszerű nagyüzemi szervezeti formában. Csakhogy a dolognak híre megy a civilek körében is,ez pedig kikezdi a perui hadsereg becsületét. Úgyhogy felülről közbelépnek...Azonkívül főhősünk kicsi fel

Mario Vargas Llosa:A látványcivilizáció

Kultúrpesszimista- mondják a divatos és divatból kifelé menő álfilozófusok az effajta könyvekre. Pedig Mario Vargas Llosa perui író csak józanságot akar. Vissza akarja hozni az értéket a kultúrába. Merthogy- amint az a Látványcivilizáció című könyv több esszéjéből is kiderül- ezek az értékek elvesztek.Van helyettük elvont posztmodern okoskodás ( Llosa különösen kárhoztatja Derridát, Foucault-t és követőiket),mely kétségbe vonja egyáltalán a létezés létjogosultságát is, van szexuális szabadosság, mely a nem megváltoztatására, a természetes emberi közösségi értékek, például a család tagadására épül. Aki nem hiszi, olvassa el Llosa könyvében azt az írást, mely arról tudósít, miféle szexuális tanfolyamot szerveztek az általános iskolásoknak Baszkföldön, vagy hogy miféle könyveket árulnak Párizs legnevezetesebb könyvesboltjában. Van-e remény arra, hogy Llosa vágyai megvalósulnak? Talán igen. A világ értelmisége, mivel egyre kevésbé érti a posztmodern filozófusokat és a dekonstrukció hívei