Könyvekről mindenkinek

 Marguerite Duras (1914-1996) a 20.század egyik legjelentősebb francia írója volt. Sajnos, neve kezd feledésbe merülni, pedig korszakalkotó prózája az egész európai irdalomra nagy hatásal volt. Duras tekinthető az 1960-as években berobbanó francia " új regény" egyik megalapozójának, előfutárának, noha később elfordult ettől az irányzattól.Amúgy Goncourt-díjas, és rengeteg filmforgatókönyv szerzője. Az Oroszlánszáj egyik legjobb regénye, s ha Kedves Látogatónk elolvassák az alábbi spoilert, talán megértik, miért olyan fontos Marguerite Duras munkássága a 20.század európai irodalmában.  Kezdjük a címmel! Az oroszlánszáj eredetileg egy mediterrán eredetű, de mindenfékle napos éghajlaton megélő dísznövény, hazánkban leginkább áttika néven ismerjük.  A fiktív bűnügyi történetet nem lineáris formában, hanem három beszélgetésből ismerjük meg. Itt most nem a beszélgetéseket venném végig egyenként, hanem a cselekményt közölném, lineáris formában, tehát pontosan a regény tükörképét fog

 Adott egy üres papír, és adott Szkárosi Endre. Míg legtöbb, konvencionális hozzáállású írónk máris a vízszintes sorok alkotásának lehetőségét kezdené tanulmányozni, addig Szkárosi Endre hosszasan tanulmányozza az üres papírt. És rájön, hogy a fehér objektum mennyi, eddig ki nem használt lehetőséget rajt magában. már ha képzőművészként ÉS íróként tekintünk rá. ( Amúgy a címben vétettem egy kicsikét, a "Véletlenül" szó át van húzva, csak ezt a mi rendszerünk nem engedi, vagy legalábbis nem jöttem rá, hogyan...). Szóval, mit is lehet tenni üres pappírral, hogy tevékenységünk eredménye mégiscsak vers IS legyen? Kettéoszthatjuk, .Fejtetőre állíthatjuk.Vagy még jobb: leírunk szavakat, aztán bizonyos betűket feketével besatírozunk. Amúgy ez az Olvasónak is nagyon jó, mert több érzékszervét mozgatja meg a vers.  És amúgy az efféle megoldások nem zárják ki, hogy a Szerző kifejtsen/elmondjon/ véleményezzen bizonyos dolgokat, sőt, még történeteket is lehet is mondani. Csak a lélek egy

 2016-ban jelent meg az AB-ART kiadásában, Jankovics József szerkesztésében a Zalán tibor legszebb versei című kötet. Nagyon magas színvonalú tartalom, a magyar költészet legnagyobbjait idéző versek, és rendkívül igényes forma jellemzi a kötetet.  Amikor néhány évvel ezelőtt magyartanár kollégámmal beszélgettünk Zalán Tiborról, ő rögtön rávágta: ahá, az az avantgarde költő! Ha elolvassuk ezeket a Legszebb Verseket, ezt a besorolást csak korlátozottan fogadhatjuk el. A 21.századi európai költészetben már-már természetes, hogy az alkotó a legváltozatosabb, olykor a kánonon kívül eső formákkal kísérletezik. Zalán Tibor gyűjteményes kötetében akad szabadvers, elképesztően hosszú, az első sorokat zengő címekkel, akad itt négysoros szakaszokra bontott versciklus, klasszikus tájleíró vers, háromsoros miniatűr. Zalán Tibor igyekszik minden hangszeren játszani, s mi, Olvasók, igencsak élvezzük ezt a nem mindennapi irodalmi kórusmuzsikát.  Minden literátor kicsit képzőművész is. A kép elrajzolód

Tőzsér Árpád lenyűgöző, divatos szóval ( kissé félve) élményszerű költészetét csodálva, kicsit sajnálom, hogy a 21.században olyan kevesen olvasnak verset. Tőzsér Árpádot kihagyni hatalmas mulasztás. Éppen ezért azt gondolom, hogy A vers ablakán kihajolva című könyvet ajánljuk elsősorban magyartanároknak: ismertessék meg a fiatal generációval! Válasszanak ki egy-két művet a sok remekből, értelmezzék, utazzanak ezen a gyönyörűséges irodalmi úton.  E rövid könyvajánlóban nem tudok erről a nagyon fontos könyvről részletes elemzést adni. Inkább arra keresem a választ, hogy mitől ilyen jó ez a Tőzsér-költészet, mi az, ami egyedivé, utánozhatatatlanná teszi.  - Nagyon kevés olyan költő akad, aki ennyire otthon van mind a " hagyományos", mind az avantgarde költészetben ( a szót franciásan írom, mert úgy kellene, hiába mond mást a Helyesírási szótár). Például a Megtérés című vers hagyományos négysoros versszakokból, abab rímképlettel gyönyörködtet, akárcsak a jóval később keletkezett

 Az avantgarde,az avantgarde.Azt nem lehet konvencionális formákba zubbonyozni. Temesi Ferenc:3.könyv című alkotása egy nonkonform ember életének-s hogy el ne felejtsük,egy regény megszületésének-izgató dokumentuma. Utazások:Románia,azaz Mánia,USA,Franciaország,és belföldi turizmus rogyásig,olykor kocsmától kocsmáig. Élmények:szerelem,alkalmi szerelem,szerelmi bánat,idős úriember (fuvaros)kocsmázása fiatal sráccal,ivászat rogyásig. Képek:valahol mindig belebotlunk valami festőbd,fiatal iparművészbe,egyébbe. Hétköznapiság és művészet. Lineáris történetek és központozatlan szöveg. Ami valamiről szól és mégis nem szól semmiről,csak valami többről.  Temesi Ferenc írt egy könyvet azért,hogy megfogalmazza a szöveg agglomerációját. Az írót,a feleségét,a szeretőjét,mindenféle barátokat. A 3.könyv a magyar avantgarde irodalom egyik remekműve,élet,élet és mégtöbb humor. A szépirodalom csak úgy elviselhető.  Aki még nem olvasott avantgarde szépirodalmat-mert igenis szép-,az kezdje Szophoklésznél.

 A tragikus sorsú spanyol költőnek és drámaírónak, Federico García Lorcának, nem hagyott időt a történelem arra, hogy rendezze hagyatékát. Ez a Címnélküli színdarab a költő fiatalkorában keletkezett, magyarul könyv formájában a Vérnász című darabbal együtt jelent meg. Azért is tragikus a mű sorsa, mert García Lorca bizonyára átdolgozta volna ezt a darabot, ha megéri élete végét, és nem esik áldozatául a spanyol polgárháborúnak.  A Címnélküli színdarab igazi avantgarde alkotás, leginkább a korai Brechtre emlékeztet, csak éppen a betétdalok, a songok hiányoznak belőle. A szereplők eléggé furcsák: Szerzők, 1. és 2. néző, hang, szolga, fiatalember, súgó, Lady Machbeth(!). A darab témája pedig nem más mint a klasszikus kapitalizmus válsága, valamint a forradalom. A darab egyfelvonásos, a Szerző monológjával indul, aki rámutat arra, hogy a polgári világ rossz, és kellene valami, ami megváltoztatja ezt. A nézők morogni kezdenek, nem szeretik az ilyen szöveget, ők szórakozni jöttek a színházba

A magyar avantgarde költészet kicsit mostohagyermek maradt. Mivel a nagyközönség nem tudja értelmezni a " formabontó" verseket, marad a szakma, az meg olyan, hogy egyik kötet jön a másik után, nem érünk rá agyondicsérni senkifia kollégát. Pedig Petőcz András:Önéletrajzi kísérletek című könyve megérdemelte volna, hogy legalább néhány hétre a magyar irodalmi közfigyelem középpontjába kerüljön. Petőcznél a rendhagyó formai megoldások kitágítják a szöveg jelentését, nem pedig csak illusztrálják. A könyörgés című vers térdelő alakja egy generáció életérzését fejezi ki. Atomjaira hullt nemzedék, sokféle érdekkel, nézőponttal, életcéllal. Voltaképpen az egész kötet erről szól:volt valaha egy Közösség, mely széthullott/szándékosan szétbomlasztották sok egyénné. S mivel a generáció széthullt, nem tudja megfelelően értelmezni a kulturális hagyományt- pl. Ady Endrét. Mert Ady, Hölderlin, s a könyvben szereplő más fiktív nagyok világa még egész volt, s ezt a világot a mai- pontosabban

Simonyi Imrét, Kelet-Magyarország szülöttét (1920-1974), valahogy nem kezelte tehetségének és érdemének megfelelő módon a magyar irodalmi köztudat. Mentségre legyen mondva, olyan erős volt a magyar költészet a 20. században, hogy bizony nagyon sok tehetség elsikkadt, attól tartok, mindörökre. Pedig a Különvélemény nagyon erős kötet. Simonyi Imre gyűjteményes kötete. Mily gyanús lehetett ez a könyvcím a kommunista cenzoroknak- joggal. Ráadásul olyan emberről volt szó, aki részt vett az 1956-os forradalom-és szabadságharcban, amiért el is ítélték. Csak fokozatosan tért vissza az irodalmi életbe, de ezt olyan jól csinálta, hogy 1974-ben már József Attila- díjat kapott. Simonyi Imrének valóban különvéleménye, a hatalom csúcsán lévőkétől merőben különböző véleménye volt olyan kérdésekről, mint nemzettudat, irodalom helye a társadalomban, avantgarde, József Attila, elidegenedés, parasztság- és még sok ilyen kérdést fel tudnánk sorolni ebből a kötetből. Az utókor szerencséjére azonban Sim

Olvad a jég- nekem ezek a szavak jutottak eszembe Garai Gábor verseskönyvét elolvasván. Aki azt gondolja, hogy valami Kádár-korabeli pszeudo-ellenzékiségről van szó, az csalódni fog. Nincs politika, nincs történelem. Egyén van, és környező világ. A jégkorszak után című kötet versei olyanok, mintha valami hatalmas, nagyerejű napsugár végigpásztázta volna a fagyos földet. Ahogy haladunk előre- oldalról oldalra, kiderül, hogy Garai Gábor több, mint a Kádár-korszak egyik támogatott irodalmára. Mindenre reflektáló énje ( sokan emiatt nem is kedvelték) képes feloldódni a külvilág apró jelenségeiben. Nincs már avantgarde világmegváltó szándék ( ld. Tűztánc antológia), éppen emiatt az Olvasó sokkal több erőt, sokkal több világmegváltó gondolatot kap Jégkorszak után, mint előtte. Ami az egyes verseket illeti, persze, hogy egyenetlen színvonalúak. A világ minden verseskötete egyenetlen színvonalú. A Távozz tőlem, Nárcisszusz!  például remekmű. Nem értem, miért marad ki a középiskolás irodalom

Ritka dolog, hogy egy nemzet életében olyan zsenik alkossanak nagyjából egyidőben, mint Plehanov, Blok, Ahmatova,Majakovszkij, Jeszenyin, és a későbbi Nobel-díjas Ivan Bunyin, illetve a torzított módon ős-szocialistaként kánonba került Makszim Gorkij. Róluk, ezekről a nagyságokról szól Bakcsi György irodalomtörténész Orosz századforduló című könyve. Szakmailag teljesen korrekt, minden igényt kielégítő, ugyanakkor közérthető. Nemcsak az egyes életpályák és fontosabb művek kerülnek "célkeresztbe", legalább ilyen súllyal esnek latba az irényzatok is, például az robbanás, amit a szimbolisták és akmeisták közötti vitába berobbant avantgarde okozott. Mindenkinek ajánljuk, aki érdeklődik a világirodalom históriája iránt.