Könyvekről mindenkinek

Német alapossággal, igényességgel megírt remek életrajzi könyv egy nagy német zeneszerzőről...Néhány pozitív észrevétel: - Ludwik Erhardt remekül kombinálja az életrajzi elemeket a zenész-szakma számára érthető részletekkel. - Nem szenzációhajhász, okos, mértéktartó. A Clara Schumnnal való kapcsolatot is okosan mérlegeli. Azt viszont túlzásnak érzem, hogy Brahmsnak anyakomplexusa volt... - Én nem tudtam, hogy Brahmsot csodagyerekként tartották számon, de azt sem tudtam, hogy zenetanára ellenezte ezt. -Részletesen szól egy-egy jelentősebb mű hatástörténetéről például a D-moll zongoraverseny esetében. Menyire meglepődött a korabeli kritika, hogy a zongora nem virtuóz hangszer, hanem része a csapatnak... - Aki azt gondolja, csak a magyar értelmiség klikkesedik, hát az meglepve fogja olvasni, hogy a 19.századi német zenei életben micsoda pártharcok voltak. Volt egyfelől a Liszt-féle modern iskola, volt a Mendelsohn emlékét őrző, egyre jobban akademizálódó csapat, és volt a Schumann-f

A magyar zenei könyvkiadás Európa-hírű- volt. Molnár Antal Brahms-kismonográfiája még német nyelvterületen, Brahms szülőhazájában is érdeklődést keltett. Nem csoda, hisze nagyon jól sikerült könyvről van szó. A bevezető részben Szerző szól a 19.század második felének német zenei életéről, kiemeli, hogy ebben az időben inkább a házi-zenélés volt fontosabb a polgárság számára, semmint nagy kamarazenekarok fenntartása. A második fejezet Brahms egyéniségéről szól. Cáfolja azokat a nézeteket, miszerint Brahms egy keserű, sötét komponista lett volna, hiszen írt ő Cigány- kvartetteket is ( szerintem ez önmagában eléggé gyenge cáfolat). A harmadik fejezetben Brahms rövid életrajzát olvashatjuk, Szerző külön kiemeli Robert Schumannal való barátságát. Amúgy legfeltűnőbb ebben az életrajzban a viszonylagos eseménytelenség: Brahms nem vesz rész forradalmakban egyáltalán nem is politizál, csak alkot. A könyv legterjedelmesebb része foglalkozik Brahms művészetével, mintegy " zeneszerzői sza