Könyvekről mindenkinek

 Lator László:Szigettenger. Költők, versek, barátaim című kötete verseket, vers-értelmezéseket, költői portrékat tartalmaz, huszadik századi magyar alkotókról. Arra gondoltam, ebben a rövid könyvajánlóban nem felsorolom, miről is olvashatunk a műben, hanem rövid, személyes reflexiókat közlök arról, miért is ragadott meg engem Lator László könyv,e mi az, ami szerintem kiemeli ezt a művet a hasonló könyvek társaságából, egyszóval: szubjektív reflexiókat fűznék a könyvhöz, mit gondoltam, mit éreztem, miután végigolvastam. Szerintem ennél jobb módszer valamely könyv ajánlására nincs.  1. Először is azzal szeretném kezdeni: a könyv kitűnő, bátran ajánlom minden olvasni szerető embernek. Azoknak is, akik hivatásszerűen foglalkoznak irodalommal, azoknak is, akik csak lelkesedésből, kedvtelésből olvasnak. Azok számára is hasznos, akik általános képet szeretnének kapni a 20.századi magyar költészetről, de azok is kedvtelve lapozhatják, akik egy-egy alkotó életművére vagy egy-egy versére kíváncs

Aki arra gondol, hogy ez valami istenkáromló könyv, ezért veszi kézbe, az bizony csalódni fog. Vámos Miklós ebben a kötetben emlékezik. Pályatársakra, sztorikra, cenzorokra és áldozatokra, kocsmákra és vendégeikre, háziasszonyokra és dörzsölt szinglikre. Egyvalami köti össze őket: mindannyian írók voltak, vagy az irodalmi élet közelében mozogtak. Olyan emberekkel találkozunk a könyv lapjain, mint Karinthy Ferenc, Örkény István, Arthur Miller (bizony!), Gáll István, Ring Lardner, Berkes Erzsébet, Mándy Iván- és a második részben sok könyv, ami ma már alig kapható. Az isten szerelmére voltaképpen személyes kultúrtörténet, néha pletykázós, néha komoly, mindenesetre nagyon élvezetes olvasmány. Nálam a Vámos TOP 10 listán a Zeng a zének mögött stabilan a második helyet birtokolja. Nem akarok értekezni arról, hogy milyen jól elviszi az Olvasót a történelemhez, sokkal jobban, mint egy tudományos mű- szerintem ezt a tapasztalt Vámos-olvasó már úgyis tudja. Mindenesetre azon elgondolkodtam,