Könyvekről mindenkinek

 Kampis György könyve elvileg egyetemi tankönyv, az ELTE Természettudományi Karának hallgatói számára íródott, de a Szerző egész attitűdje, a szöveg igényessége, a téma átfogó és érdekes volta arra predesztinálja ezt a könyvet, hogy minden tudománnyal foglalkozó ember könyvespolcán elfoglalja méltó helyét. Az alábbiakban saját, nem szakértő gondolataimat osztom meg a Kedves Látogatókkal- mert a Tudományfilozófia bizony, olyan könyv, ami gondolatokat hív elő az emberből.  1. Miért is érdekli az embereket a tudományfilozófia? egyrészt azért, mert nem tudják, mi az- a szó két tagját külön- külön ismerik, egyben a kettőt viszont nem. Viccen kívül:a tudományfilozófia igenis érdekli az embereket. Nem tudom, miért, de engem is érdekel. Bele akarunk látni, mit és hogyan dolgozik a tudós. 2. Érdekes kérdés: magukat a tudományos kutatókat érdekli-e a tudományfilozófia? Kampis György szerint csak annyiban, amennyiben a mindennapi gyakorlatban, a laborban, a könyvtárban, alkalmazható. Szerző a zen

 Bólya Péter orvos és író volt. Nagyszerű regényeket alkotott,ennek jó példája a C-dúr,fisz-moll.Nyáridő című kötet,amely egy nagy -és egy kisregényt tartalmaz. A C-dúr,fisz-moll főhőse,Ágoston László,értelmiségi családból származó,frissen érettségizett fiatalember,akit helyhiány miatt-ami,lévén az 1960-as évekről szó,ki tudja,mit takar-nem vesznek fel az ELTE magyar-történelem szakára. Ágoston ekkor zenetanárához fordul,ajánljon neki valami jó,állandó zenészi állást. Ágoston ugyanis dobol,és igen tehetségesnek tartják. Így kerül főhősünk D-be,a poros,de egyáltalan nem unalmas alföldi kisvárosba,ahol kocsmazenész lesz. Főnöke,a zongorista,egyszerűen nem normális,főbérlője kissé boszorkányszerű,de amúgy rendes öregasszony. Ágoston itt,ilyen közegben ismerkedik az élet sűrűjével,no és a szerelemmel. A regény nem ifjúsági,de azért fiataloknak szól.  A Nyáridő egy kiugrott gyári munkás balatoni kalandjait beszéli el. Bende Ferencnek már elege van abból,hogy áll egy gép mellett,és a fejére

Turczi István fiatalkori regénye először 1987-ben jelent meg, azóta már a harmadik kiadás is piacra került. Valahogy, úgy érzem, ez a könyv mégsem kapta meg a neki méltán járó kritikai és közönségvisszhangot. Pedig nagyszerű olvasmányélmény, különösen azok számára, akik jártak vagy éppen most járnak egyetemre. A Mennyei egyetem ( az ELTE) voltaképpen egy gyűjtőhely, ahová az ország minden részéből érkeznek fiatalok, hogy megvalósítsák álmaikat. Mennyi különböző karakter! A vidéki fiú, a csajozós macsó, a jó tanár, a rossz tanár, a félős, az okos, a buta- Turczi István mindet-mindet remekül, sok humorral, empátiával ábrázolja. A sok nyelvi játék, leleményesség mögött tehát egy kész kis magyar szociológia rejlik. Íme, ezek voltak a nyolcvanas évek magyar fiataljai, tanárai, csajok és srácok, felnőni vágyók és örök gyerekek. Szerintem ezt a könyvet jobban út kellene ültetni legalábbis az irodalmi köztudatba, például úgy, hogy a mai egyetemek modern irodalmi kurzusain, kötelező irodalomn