Könyvekről mindenkinek

Michael Crichton könyve korai orvosi sci-fi, még az 1970-es évekből. A sztori szerint 1971-ben megműtenek egy pszichomotoros epilepsziában szenvedő férfit, akit éppen a börtönből hoznak a műtőbe, mivel leütött egy tökéletesen ártatlan benzinkutast. A műtét nagy felhajtást kelt, ott a sajtó is, a kórház orvosai pedig játsszák a maguk kis játékait: van, aki mindenki tudtára adja, hogy ő bizony az egészet ellenezte, mivel Benson személyiségzavaros, azt pedg az agyműtét nem fogja megoldani. Merthogy nem szokványos agyműtétről van szó. A férfinak, aki különben az egész felhajtást nagyon élvezi, beültetnek egy másik agyat, hogy az kontrollálja az elsőt. Kvázi: kiigazítja, amikor az éppen epilepsziás rohamra készül.Csakhogy Benson is saját játékot játszik: egyszerűen meg akar szökni a börtönből... Crichton ál-dokumentarista eszközökkel dolgozik. Fényképek, idézetek,  ál-grafikonok- az egész olyan, mintha minden a hétköznapi valóságban is megtörtént volna. Az Olvasó pedig elgondolkodik...

A 20.század tudományos-ismeretterjesztő irodalma sok olyan alkotással jelentkezett, melyek a 21. században is maradandó értéket képviselnek. Ezek közé tartozik Tótfalusi István: Vademecum- szokatlan szavak szótára című könyve. A mű elsősorban fiataloknak készült, de a felnőtt korosztály is sokat tanulhat belőle. Megtalálhatjuk e szótárban a tudományok idegen nyelvű szakszókincsének alapjait éppúgy, mint régi költőink által használt, mára a köz-nyelvhasználatból kikopott nyelvi terméseket. A népetimológiától kezdve a hőkömig, a kauciótól kezdve ( ezt a szót egyébként eredetileg a katonák világában használták, a házasodó tisztnek kellett kauciót letennie, hogy fedezhesse a dorbézoló életmód költségeit) a kelletlenig minden olyan szó szerepel a könyvben, melyet egyszerűen értenünk kell. Ezek nélkül csak félmagyarok vagyunk. Ráadásul elmondhatjuk, hogy Tótfalusi István igen alapos munkát végzett. Nem egyszerűen egymás alatt felsorolta az általa választott szavakat, hanem szépen, alaposan ...