Könyvekről mindenkinek

Michael Crichton könyve korai orvosi sci-fi, még az 1970-es évekből. A sztori szerint 1971-ben megműtenek egy pszichomotoros epilepsziában szenvedő férfit, akit éppen a börtönből hoznak a műtőbe, mivel leütött egy tökéletesen ártatlan benzinkutast. A műtét nagy felhajtást kelt, ott a sajtó is, a kórház orvosai pedig játsszák a maguk kis játékait: van, aki mindenki tudtára adja, hogy ő bizony az egészet ellenezte, mivel Benson személyiségzavaros, azt pedg az agyműtét nem fogja megoldani. Merthogy nem szokványos agyműtétről van szó. A férfinak, aki különben az egész felhajtást nagyon élvezi, beültetnek egy másik agyat, hogy az kontrollálja az elsőt. Kvázi: kiigazítja, amikor az éppen epilepsziás rohamra készül.Csakhogy Benson is saját játékot játszik: egyszerűen meg akar szökni a börtönből... Crichton ál-dokumentarista eszközökkel dolgozik. Fényképek, idézetek,  ál-grafikonok- az egész olyan, mintha minden a hétköznapi valóságban is megtörtént volna. Az Olvasó pedig elgondolkodik azo

A 20.század tudományos-ismeretterjesztő irodalma sok olyan alkotással jelentkezett, melyek a 21. században is maradandó értéket képviselnek. Ezek közé tartozik Tótfalusi István: Vademecum- szokatlan szavak szótára című könyve. A mű elsősorban fiataloknak készült, de a felnőtt korosztály is sokat tanulhat belőle. Megtalálhatjuk e szótárban a tudományok idegen nyelvű szakszókincsének alapjait éppúgy, mint régi költőink által használt, mára a köz-nyelvhasználatból kikopott nyelvi terméseket. A népetimológiától kezdve a hőkömig, a kauciótól kezdve ( ezt a szót egyébként eredetileg a katonák világában használták, a házasodó tisztnek kellett kauciót letennie, hogy fedezhesse a dorbézoló életmód költségeit) a kelletlenig minden olyan szó szerepel a könyvben, melyet egyszerűen értenünk kell. Ezek nélkül csak félmagyarok vagyunk. Ráadásul elmondhatjuk, hogy Tótfalusi István igen alapos munkát végzett. Nem egyszerűen egymás alatt felsorolta az általa választott szavakat, hanem szépen, alaposan