Könyvekről mindenkinek

 Beke Albert, kitűnő irodalomtörténész,nagyon őszinte, korrekt könyvet írt Illyés Gyuláról, a huszadik század nagy- vagy nem is annyira nagy- költőjéről, írójáról. ebbben a rövid könyvajánlóban nem tudunk a monumentális ( több, mint 650 oldalas) mű minden megállípításáról szólni, inkább néhány észrevételt, megjegyzést fűznék Beke Albert könyvéhez.  1. A könyv nagyon jó,nagyon tetszett, élmény volt olvasni. Megdöbbentett, ahogy Szerző felvállalja véleményét, ritka dolog manapság az ilyesmi. 2. Ez a könyv nagyon időszerű. Éppen ideje volt, hogy Illyésről valaki megírja az igazat, bírálóan merjen szólni róla. 3. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy az a fajta kultusz, az a piedesztál, melyre " követői" Illyést helyezték", teljesen indokolatlan. Illyés nem volt tehetségtelen ember, de hogy " költőfejedelem" vagy " írófejedelm" lett volna, az teljesen kizárt. Legfeljebb, ha a "fejedelem" szót rossz értelemben értjük: olyan fejedelem, aki nem tehet

 Galgóczi Erzsébet nem tartozott a Kádár-korszak dédelgetett kedvencei közé. Regényeiben(a mai Olvasók leginkább a Vidravast és A közös bűnt ismerik),novelláiban őszintén,minden szépítés nélkül írt a falusi emberek,a gyári munkások életéről. Az általa rajzolt kép gyakran nem egyezett a hivatalos propaganda által sugallt hurráoptimista nézőponttal. Az írónő tragikusan korai halála után Vasy Géza irodalomtörténész állított méltó Emlékkönyvet e nagyszerű alkotónak. Megismerhetjük,Galgóczi kéziratos,félbemaradt önéletrajzából a szülőfalut,Ménfőcsanakot,melynek határában zajlott le 1044-ben a ménfői csata. Képet kapunk a hajnali fél ötkor gyári munkába induló esztergályostanonc életéből. Látjuk,hogyan olvas hajnalban,a konyhában Petőfit a tizenéves falusi lány. Lépésről lépésre követhetjük,hogyan lett Galgóczi Erzsébetből író. Bevezetést nyerünk egy igazán nagy író alkotói módszerébe:hogyan választ témát,hogyan dönti el,milyen műfajban írja meg az adott témát,mit tanulhat a szépíró a krimit

 Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész kitűnő könyve nem életrajzi szempontú feldolgozás,inkább Kosztolányi Dezső életmű vének nagyon alapos,tudományos,sok egyéni szempontot felvonultató feldolgozása. Megtudhatjuk,hogyan és miért dolgozta át Kosztolányi első verseskötetének,a Négy fal között című könyvnek anyagát. Képet kapunk arról,milyen hatással voltak Kosztolányira a francia parnasszisták, aztán Mallarmé,Rimbaud,Verlaine és a kor többi francia költőzsenije. Valóban versfüzérekbe,azaz ciklusokba akarta rendezni minden versét Kosztolányi?Szegedy-Maszák nagyon alaposan elemzi Kosztolányi és Csáth Géza munkásságának egymáshoz való viszonyát. Megtudhatjuk,milyen szerepet játszott a lélekelemzés Kosztolányi prózaírói munkasságában. Részletes elemzést kapunk Kosztolányi újságírói munkásságáról,annak sokszor kínos részleteiről is,őszinte,de nem szenzációhajhász,korrekt hangnemben. Azt is megtudjuk,hogyan vélekedett Kosztolányi történetírás és irodalom kapcsolatáról,s ezen nézetek hogyan

 Kerttu-Kaarina Suosalmi finn írónő nevét legfelejebb irodalomtörténészek, specialisták ismerhetik, pedig kiváló klasszisa az észak-európai irodalomnak. Magyarul, tudomásom szerint, egyedül a Boldogságvadász c. könyve jelent meg, sajnos, valahogy elsikkadt fölötte mind a kritika, mind pedig a nagyközönség... A regény főhőse és narrátora Risto, a kényszerből tanár és örömből író finn, negyvenes éveiben járó férfi, aki nyűgnek érzi egész életét. Felesége, Marjatta, rendkívül ambíciózus, ugyankkor sznob nő, mindenféle társadalmi funkciókat vállal, maximalista, anyagias, és álszent- legalábbis a férfi így látja. A házasságból kiábrándult Risto aztán máshol keres vigaszt, fiatal lányoknál, amiről felesége vagy tud, vagy nem, a férfit már nem is érdekli. Számtalan szeretője közül meghal az egyik, és örökösödési botrány kerekedik a dologból.  Risto kiábrándult a politikából is. a hatvanas években ő is együtt úszott a szabadság állítólagos mámorában lubickoló hippimozgalommal, de a hetvenes év

Hamvas Béla általában filozófusként ismert. Hét részből álló, tartalmában monumentális regényét igen bonyolult végigolvasni, ám, ha ráérez az ember a szöveg nyitjára, valódi szórakozássá válik ez a fajta irodalom. A könyv legfőbb tanulsága az, hogy mindannyian képesek vagyunk mássá válni, és sajnos, elég sokszor élünk is ezzel a lehetőséggel. Ám van lehetőségünk arra, hogy felvett, karneváli maszkunktól megszabaduljunk. Hamvas Béla Karneváljával fityiszt mutatott az irodalomkritikusoknak és az irodalomtörténészeknek is. A Karnevált ugyanis nem lehet a hagyományosan megszokott módon értelmezni. Itt nincsenek valódi jellemek ( hiszen minden csak egy maszk, ami eldobható), nincsenek igazi párbeszédek ( hiszen ki tudja, ki beszél éppen kivel), nincs semmi fogódzó, amibe a tudatos értelmező belekapaszkodhatna. Éppen ezért egy újfajta, magyar irodalomban szokatlan olvasási technikát kell bevetni, ez pedig az " elengedett" olvasás. Olyasmi ez, mint amikor ponyvát olvasunk: kikapc