Könyvekről mindenkinek

 Élt ebben a világban,ebben a földi világban egy jezsuita atya,bizonyos Anthony de Mello.Az emberek kedvelték őt,mert bölcs volt és megértette problémáikat. Halála után bölcsességeit egy tanítványa összegyűjtötte,és könyvben kiadta. Magyarországon a könyv Szárnyalás címmel jelent meg,és nagy sikert aratott az Olvasók körében. Mi az,amit mi,21.századi emberek tanulhatunk Anthony de Mello atyától? 1. Derűt,humort,vidámságot. Merthogy a hit nem egy örömtelen,szomorúságra termett valami. A hit nem a bűntudat mesterséges tenyésztése. A hit Isten munkájának tisztelete,kommunikáció az Úrral,önmagunk megismerése,és szembenézés önmagunkkal. A hit szerénység,megbocsátás. A hit szeretet.Sokan mondják,hogy a vallásban nincs humor.Dehogynincs.  2. Más vallások tisztelete. A Szárnyalásban olvasható történetek nagy része a zsidó,a keresztény,a buddhista és az iszlám vallás hagyományaiból táplálkozik. Találkozunk itt bölcs szúfikkal,tanácsot kérő rabbikkal,hitehagyott keresztény pappal és mélyen hívő

Emlékeznek még a Fukuyama-Huntington vitára? Fukuyama, a liberális szellemű történészprofesszor azt állította, hogy a liberális demokráciák győzelmével vége a Történelemnek. Huntington ezt megcáfolta, mondván, hogy éppen ellenkezőleg: most kezdődik igazán a nagybetűs Történelem, mikor is a civilizációk csapnak össze egymással. Ez a vite jó húsz éve robbant ki. Huntington könyvének (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó , Budapest, 2014.) elolvasása után ki kell jelentenünk: Huntington győzött. Szerző kilenc civilizációt különböztet meg: - Nyugati - Iszlám - Kínai - Japán - Ortodox - Hindu - Buddhista - Afrikai -Latin-amerikai S mint azt a könyv élesen bizonyítja, ezek a civilizációk küzdenek egymással. Manapaság nem a nemzetállamhoz tartozás a fontos, hanem a kulturális-vallási identitás. Ezen identitások pedig igen kevéssé toleránsak más identitások iránt- kivéve a Nyugatot. Az iszlám küzd a Nyugat ellen, Kína küzd az ortodox és a nyug

Nem akarok óvatosan fogalmazni: William Johnston könyve egész egyszerűen nonszensz. Mi az, hogy " keresztény zen"? Hogyan gondolja, Johnston, hogy a krisztusi keresztények zen-meditációkat fognak végezni ima helyett, vagy mellett? Milyen alapon állítja azt Johnston, hogy a zen olyan, mint az ima? Isten megszólítása miért egyenértékű a zümmögéssel? A " Christian zen" pipogya elmélete szerencsére nem ment át a gyakorlatba, a keresztények többsége megmaradt a hagyományos liturgiai formák mellett. Nem szabad a vallásokat összekeverni, nincs egyetemes világvallás, nincs semmi szellemi katyvasz. A zen a buddhisták gyakorlata, az ima a keresztényeké. És ez így van jól. Kinek ajánljuk a Christian zen című könyvet? Igazság szerint senkinek. Kár volt megírni. Remélem, nem lett bestseller. Nem mellesleg: Johnston se nem keresztény, se nem buddhista. Az 1970-es évek nagy hippikorszakában részt vett néhány indiai zen-meditáción, pusztán erre alapozva mert erről a témáról kö

Nem is önálló könyvről, hanem egy újszövetségi apokrif iratról van itt szó, mely valamikor a Kr.u.2-3.században keletkezett, ismeretlen helyen, minden bizonnyal valahol Európában. Nem véletlen, hogy Mária Magdolna Evangéliuma nem került be a kanonizált evangéliumok közé, ha közelebbről megvizsgáljuk, több olyan tételt is találunk benne, mely ellentétes mind a szinoptikus, mind pedig a jánosi evangéliummal. - Az első három fejezet hiányzik. - Bűn nem létezik, hanem az emberek teremtik meg a bűnt. ( kérdés, hogy akkor mit csinál a sátán...) - Az evangelizáció során nem szabad " törtvényt adni", nehogy magunk is törvénykezés alá essünk. -Mária Magdolnát Krisztus jobban szerette, mint a többi nőt. -Ha a lélek ( kérdés: nem a görög pneuma szó áll itt?) legyőzte a kíváncsiságot, az erőt, a vágyat, felemelkedik. ( kissé buddhistás). Persze, mindezeken kívül akadna olyan szövegrészek is, melyek egybecsengenek a többi evangéliummal, dehát az egész úgy, ahogy van: gnosztikus.

Daniel Coleman: Romboló érzelmek című könyve- melynek alcíme: Hogyan legyünk úrrá rajtuk?, ami már önmagában is determinálja, miről fogunk olvasni a könyvben- voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy az érzelmek is a kultúra virágai, pontosabban kifejezve: másképp érez az, aki Ázsiában, s másképp, ki Európában vagy Amerikában született. Nemcsak felnőttkorban, hanem már csecsemőkorban is eltérnek az érzelmek a Föld bolygó különböző tájegységein. Ezt eddig is tudtuk, bár igaz. Mindezen tétel bizonyításához pedig jó alibit szolgáltat Őszentsége, a Dalai Láma, aki amúgy is egy nyugodt úriember benyomását kelti. Nem tudom, megjelenés előtt elolvastatták-e vele a könyvet. Csak tán... A könyv olvashatóságát nagyban megkönnyíti, hogy nincs benne semmi érdekes. Legalább nem kerülünk izgalmi állapotba, ami ugyebár káros, mert felizgat. Pusztán csak elkönyveljük: lám, megint egy nyugati ember, akit elbűvölt a buddhizmus. Pontosabban: a buddhisták nyugalma. Még pontosabban: egyes buddhisták