Könyvekről mindenkinek

 Christian Jarrett és Jonathan Ginsburg nem kevesebbre vállalkoztak Pszichológia.Kalandozások az elme birodalmában című könyvükben, minthogy átfogó bevezetőt nyújtanak érdeklődők számára erről a rendkívül összetett, széles spektrumú, mégis nagyon szép tudományba. Vállalkozásukat siker koronázta:a könyvet nyugodtan ajánlhatjuk bárkinek, akik szeretnének többet megtudni az emberi elméről, viselkedésről, szociális kapcsolatokról. Az alábbi, igen rövid és méltatlanul színvonaltalan könyvajánlóban néhány megjegyzést szeretnék tenni ehhez az igencsak kitűnő könyvhöz.  A Bevezetőből megtudhatjuk, milyen ágai is vannak ennek a nagyszerű tudománynak. Az alábbi rész-diszciplinákat különböztetik meg a Szerzők: - szociálpszichológia -fejlődéspszichológia - kognitív pszichológia - kognitív neuropszichológia -öszehasonlító pszichológia -személyiségpszichológia - mentális betegségek pszichológiája - biopszichológia -munkapszichológia - egészségpszichológia Újabb területekként pedig: - paraps...

 Farkas Wellmann Endre különös című verseskötete a költői beszédmód hagyományos kategóriái szerint szereplíra. Ám Farkas Wellmann csavar egyet ezen a beszédmódon:a Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz cmű kötetben a szereplíra köntöse mögé rejtőzik, így mondja el, alanyi módon, mit is gondol a világról. Az alábbi könyvajánlóban néhány, általam fontosnak tartott jelentésréteget, stíéluseszközt szeretnék kiemelni- érzékeltetni kívánom, milyen nagyszerű könyv ez, mennyire mély és maradandó benyomást tett rám.  Identitászaavar, elidegenedés-érzés. Farkas Wellmann remekül ragadja meg a 21.századi ember magányát, érték-bizonytalanságát, mely bizonytalanságot sok esetben éppen a korábban nemes és igazzá tévő selekedet, az olvasás okozza. A 21.századi ember manipulálható, mivel nincs tételesen megfgoalmazott értékrendje, minden tételes megfogalmazás félelemérzetet kelt benne, attól való félelmet, hogy a megfogalmazó a szabadságát sodorja veszélybe. A 11.oldalon olvashatj...

Max Fritsch (1911-1991) svájci író regényeiben mindig aktuális társadalmi kérdéseket tárgyalt, olykor kiakasztva ezzel a kulturális és politikai elitet.Talán legismertebb könyve a Stiller, mely egy monumentális identitás-történet. Stiller- Anatol Ludwig Stiller svájci építész- éppen átkelni készül a határon, amikor letartóztatják, mert azt hiszik, ő egy bizonyos Mr. White, Amerikából, aki ellen körözés van érvényben. A regény ezek után párhuzamos szálakon fut: megismerhetjük Mr. White történetét, miért is körözik őt az USA-ban, illetve megismerhetjük Herr Stillernek, a menő svájci építész történetét. White igazi amerikai vagány, Stiller igazi svájci mintapolgár, legalábbis látszatra. Ez az emberi természet kettőssége: mindannyiunkban ott motoszkál az amcsi vagány, de mindannyian szeretnénk mintapolgárok is lenni. Stiller ( vagy Mr.White?) ügyvédje egy bizonyos Bohnenblust, aki szintén svájci- de az amerikai vonás hiányzik belőle. Egyoldalú, közhelyes, másokat folyton kioktató alak. ...

Nagyon szeretem, amikor egy író saját könyvéről beszél. Éppen ezért örömmel olvastam a Heti Válasz 2002.10.08-i számában a Závada Pállal készült interjút ( Elek Tibor tollából). Závada Pál szól többek között történelem és szépirodalom viszonyáról, az úgynevezett hamisításokról, a Milota és a Jadviga párnái összefüggéseiről, a regényhősökről- és ami számomra leginkább megkapó volt, a magyar-szlovák viszonyról. A Milota Magyarországon élő szlovákok körében játszódik. Závada Pál nagyon empatikusan szól a nemzetiségi kérdésről. Azt mondja, hogy magyarság és szlovákság összefonódik. Závada Pál maga is szlovák környezetben nőtt fel, de- ahogy mondja- nincs szlovák identitása, csak hagyományápolása. Van tradíció, de ez a tradíció nem meghatározó, nem kizárólagos. Nagyon okos, szakmai részletekbe is keményen - ahogy egykori főnököm, szerkesztőm mondta- " belevonatkozó" interjú, minden irodalommal foglalkozónak érdemes elolvasnia. Ami pedig magát a regényt illeti, elképesztően jó. ...

Egykori boldogult történelemtanárom most megkérdezhetné:na, jelentkezzen, aki tudja, ki az a Kmoskó Mihály? Kevesen emelnék a kezeiket....Pedig, mint Ormos István könyvéből kiderül, Kmoskó Mihály nem volt akárki: professzora volt két egyetemnek is, politikai befolyása sem volt gyenge, ennek nem túl dicsőséges megnyilvánulása volt a numerus clausus törvényben megalkotásában való aktív részvétel. Az első világháború utáni szellemi zűrzavarban, Kmoskó Mihály elvesztette biztonságtudatát: pályafutásának hátralévő részében nem tudta eldönteni, hogy ő most akkor magyar, szlovák vagy csehszlovák? Ez a folytonos identitáskeresés jellemezte életét, s sodorta olykor tévutakra, vállalhatatlan politikai megnyilvánulásokra. Fontos viszont Kmoskó szakmai életműve. Egyrészt azért, mert ellenállt a budapesti teológiai felsőoktatást is mindjobban megmérgező liberálteológiának, másrészt azért, mert a magyar kormány igen jelentős feladattal bízta meg az első világháborúban: közel-keleti útra kérte fel,...

Egy modern kori ember identitása sokféle elemből épül fel: ösztönökből, szüleitől tanult viselkedésformákból, szocializáció során szerzett-elutasított értékekből. De mi történik akkor, ha valaki teljesen elveszíti mindenfajta identitását- kivéve a kulturálist? Márpedig Eco: Loana királynő titokzatos tüze című könyvének főhősével pontosan ez történik. Az idős antikvárium-tulajdonos közlekedési balesetet szenved, amnéziás állapotba esik, mindent és mindenkit elfelejt- kivéve a könyveket. Hogyan épül újra az emberi személyiség az írott kultúra által? Erre a kérdésre keresi a választ a világhírű olasz író. Hogy megtalálja-e, az számomra kérdéses. A regény cselekményvezetése olyannyira valószerűtlen, olyannyira szürreális, hogy két-háromszáz oldal után kénytelenek vagyunk megállapítani: hétköznapi mesét olvasunk. Ha veled vagy velem ugyanez megtörténne, el sem hinnénk. Mert csoda. Kultúr-mozaikokból, regényrészletekből, plakátokból- és ebből következően: történelemből- összeálló csodálat...