Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:Személyes márkaépítés introvertáltként Dr.László Móni könyve sok ember számára adhatja vissza reményt. Van ugyanis egy olyan közfelfogás a magyar ( és tegyük hozzá:az európai-amerikai) társadalmakban, hogy az boldogul a világban, aki remekül megtalálja másokkal hangot, folyamatosan- és jól- kommunikál, szereti őt a környezete,stb. Tehát, mondjuk ki: extravertált ( a könyvhöz hasonlóan használjuk itt mi is az " a" betűs alakot). De mi lesz akkor az introvertáltakkal? A közfelfogás szerint a " csendeseknek". a " visszahúzódóknak" csak a másodhegedűs szerepe marad, vezető állásban eleve ne is reménykedjenek, hiszen ott " jól kell tudni bánni az emberekkel", tudni kell érvényesítetani magadat stb. Ez a közfelfogás, amit sajnos, egyes üzleti tanácsadók csak felerősítenek.  László Móni: Titkos hírnév című könyve egyetlenegy dologról szól: hogy mindez nem igaz.  Nem igaz, mert az introvertált és extravertált között pusztán csak annyi a k

Az ilyen könyveket érdemes megírni. Ahogy haladunk előre az olvasásban, felbukkannak dolgok, melyekkel nem értünk egyet, találunk olyan ismereteket, melyek megfelelnek addigi világképünknek, s olykor-olykor egy-egy adaton annyira megütközünk, hogy azt mondjuk: alszunk még rá vagy kettőt...A férfi hanyatlása és bukása azt teszi, amit egy könyvnek tennie kell: gondolkodtat. Bár udvariatlanságnak tűnhet, a nekem nem tetsző dolgokkal kezdeném. Nem tetszik a Szerző szélsőséges evolucionizmusa. Ebben a világképben az ember egyetlen feladata a szaporodás, az ember kizárólag testi lény. Ezzel nem érthetünk egyet. Az ember ( férfi és nő) tud nagylelkű, okos, kedves, áldozatkész stb. lenni. Az ember tehát elsősorban lelki lény. Szendi Gábornak a homoszexualitással kapcsolatos álláspontjával sem értek egyet. Az lehet, hogy az állatvilágban előfordul, de ez még nem igazolja, miért kellene az embernél is előfordulnia. Miért van az, hogy évszázadokon keresztül jól megvolt az emberiség ( legalábbis