Könyvekről mindenkinek

 Csiky Tibor (1932,Olaszliszka-1989, Budapest) a huszadik századi magyar képzőművészet egyik legeredetibb alakja volt. Használati tárgyaktól kezdve absztrakt szobrokig, rajzokig, montázsokig szinte mindent készített. A tér érdekelte, az, hogy miképpen lehet betölteni a teret eddig szokatlan perspektívájú alkotásokkal. Hajdu István könyve bevezetést nyújt ennek a nagyszerű művésznek munkásságába. Mivel e rövid könyvajánlóban nem kívánjuk elemezni Csiky komplex pályafutását, hatalommal és kritikával vívott harcait, éppen ezért, mintegy felvillanásszerűen, kiemelónk néhénáy alkotást a kötetben található illusztrációkból, fotókból, és ezekről szólunk néhány szót.  Az objektív valóság struktúrái című montázs éppen azt bizonyítja, hogy - objektíven nézve-nincs objektív valóság, hiszen mindenki mást és mást lát bele a világ tárgyaiba, jelenségeibe. A 18.oldalon két villamos (vagy autóbusz) megálló-tábla látható, egyik a Karinthy Frigyes út felé visz, másik a Kosztolányi Dezső térre. Ha akarom

Olyan kis korszerű gyermek ez a Maszat- legalábbis ez jutott eszembe, mikor kézbe vettem Berg Judit:Maszat a repülőn című könyvét. Azt gondolom, igazán jó gyermekkönyvet sikerült alkotni, melyet élveznek a bölcsödés-óvodás gyerekek- meg a szüleik is. Életszerű rajzok, vidám hangulat, két jó történet- és valószerűség. Mostánában, ahogy egyre több magyar dolgozik külföldön, egyre több kisgyerek fog repülőre ülni, hogy meglátogassa unokabátyját, apukáját, nagynénjét. Így aztán, utazás előtt, egy kis ráhangoló-elméleti bevezető is lehet Berg Judit csodálatos könyve. Irány London! A pagony.hu  oldalon további Maszat-könyveket találsz! 

Kár, hogy ezt a Svájcban, német nyelven 1984-ben megjelent könyvet még nem adták ki magyarul. Elisebeth Kübler-Ross nagyon kényes és nagyon nehezen megfogható témáról ír. Kinder und Tod, azaz gyermek és halál. Hu...Két nagy téma köré csoportosul a mű: 1. Hogyan beszéljünk rákbetegségben haldokló gyermeknek a halálról? 2. Hogyan segíthetjük a gyermeket szülője, hozzátartozója elvesztésének feldolgozásában? Hu. Mindkettő igen rázós téma. Kübler-Ross azonban valami elképesztő érzékkel bír ahhoz, hogyan kell elmondani az elmondhatatlant. A beszélgetés, a hallgatás, a rajz, az újfajta játék- mind-mind eszköz arra, hogy a gyermek túllépjen azon, amin elvileg soha nem lehet túllépni. Tényleg csak annyit kívánok oldalunk minden Kedves Látogatójának, hogy soha, de soha ne legyen szükségük erre a könyvre. Ha mégis bekövetkezne a tragédia, és vezetőre van szükség, akkor Kübler-Ross könyve nehezen, külföldi antikváriumokból beszerezhető. xxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: mediaszeml

Hogy az 1930-as években, Horthy-Magyarországon, milyen szinten volt a vitorlázó repülősport- nos, azt mondhatjuk, hogy vakmerő arisztokrata fiatalok hétvégi passiójaként működött. Helbig René könyve, a Légiturista, ennek az igencsak szűk rétegnek szól. Nagyon sok rajz, nagyon sok jótanács, a biztonság mindenekelőtt-elve- hogy aztán ennek mennyire volt foganatja, az kérdéses. A könyv mindenesetre sporttörténeti érdekesség, minden gyűjtőnek szívből ajánlhatjuk, jobb antikváriumokban talán még fellelhető, jómagam évekkel ezelőtt láttam egy debreceni könyvárverésen, de nem licitáltam rá. Sajnos. Buschmann, 1935. Budapest xxxxxxxxxxxxxxxx Ha van egy kis időd, meg persze kedved, nézd meg ezt a blogot is: mediaszemle.blogspot.com

Manapság a legtöbb gyermekkönyvet nem lehet gyermek kezébe adni. Vagy lázító, vagy istentelen, vagy egyszerűen csak igénytelen, vagy mindhárom. Amber Stewart és Layn Marlow: Szép álmokat, kicsi bocs! című műve a kivételek közé tartozik. A képeskönyv főhőse(i) egy mackócsalád, akik nappal is szeretetben nevelik kicsi bocsukat, esténként pedig, elalvás előtt, mesélnek neki szép meséket állatokról, virágokról, és pici bocsokról, akik megismerkednek az erdő világával. A történetek eredetiek, nem giccsesek, a rajzok ízlésesek- és végezetül: a szemlélet, az példamutató. A család pozitív értékként tűnik fel, s a mesekönyv minden lapjáról valami szeretetteljes békesség árad. Nem volnék meglepve, ha a Szerzők hinnének Istenben. De nem nézek utána. Nehogy csalódjak. És tekintsd meg ezt a blogot is: csaladok.blogspot.com