Könyvekről mindenkinek

Peter Spork könyvének alcíme:Miért alszunk és hogyan alszunk jól? Az Életadó alvás című könyv népszerű, minden művelt Olvasó számára érthető módon foglalja össze az alváskutatás tudományának legfontosabb eredményeit. Megtudhatjuk, milyen hullámok is befolyásolják az alvást, s ezen hullámoknak mi a természete. ( Nagyon sok tévhit kering például az alfa és béta-hullámokról, ezeket Peter Spork korrektül kiigazítja). A könyv koncepciója szerint az alvás nem arra szolgál, hogy az emberi agy pihenjen, hanem arra, hogy feldolgozza a napközben történteket. Spork meggyőző érveket és kísérleti bizonyítékokat hoz arra nézve, hogy éjszakai alvás közben az emberi agy egyáltalán nem pihen, sőt, bizonyos területein még nagyobb az aktivitás, mint ébrenlét idején. A koncepció és annak igazolása meggyőző, ám a laikus olvasóban mégiscsak felvetődik a kérdés:akkor mikor pihenünk? Napközben? Ha jobban belegondolunk, ebben van is valami. Visszaidézve az elmúlt napomat: kevés olyan pillanata volt, melyben

Mindszenty József 1956-os hagyatékát Kovács Attila Zoltán és Soós Viktor Attila rendezte sajtó alá. Olyan, az átlagolvasó számára eddig ismeretlen információkról, személyes benyomásokról olvashat a huszadik századi magyar történelem iránt érdeklődő Olvasó,melyek alapvetően változtatják meg a forradalom és szabadságharcról eddig létező képünket. Megtudhatjuk pl., hogy Mindszenty József ( a fogságában addig elszigetelt Mindszenty József) volt az egyik első, aki megérezte Kádár János kétszínűségét. Meglepve szerezhetünk tudomást arról, hány és hány város, nemzetközi szervezet, oktatási intézmény tiltakozott Mindszenty hercegprímás 1948-as letartóztatása ellen. Volt, aki több százezer imát mondott el a fogságban sínylődő bíborosért. Rendszeresek voltak a gyűjtések, sőt, amikor világossá vált, hogy Mindszenty az amerikai követség " aranykalitkájába" kerül, többen ( magánszemélyek és amerikai katolikus szervezetek is) azonnal felajánlottak neki jelentős havi járadékot. Ami számom

Alcím: A magyar internálótáborok története 1945-1953. Valószínűleg nem Bank Barbara az utolsó, aki feldolgozza a Rákosi-korszak egyik legaljasabb, leghitványabb intézményrendszerének, az internálótáboroknak történetét. De az könyve az egyik legjobb eddig megjelent feldolgozás erről a témáról. Széles történeti forrásanyagra támaszkodik, megfelelően ismerteti az 1945 utáni politikai hátteret, a kommunista párt szalámitaktikáját, az ellenfelek fizikai megsemmisítését, a diktatúra intézményrendszerének kiépítését. Szól arról,kiket és miért küldtek a rettegett recski internálótáborba, ahol napi 800-1000 kalória élelemadag mellett kellett a bányákban nehéz fizikai munkát végezniük. Megrázó, ahogy értesülünk a gúzsbakötésekről, az őrszemélyzet mindenféle szadista megnyilvánulásairól, a betegekkel való bánásmódról. A szakirodalomban először komplex táblázatban tanulmányozhatjuk, kik vállalták a rabok őrzését, és mi lett a sorsuk az 1953-as amensztia után. Talán ezen a területen fejlődhet