Könyvekről mindenkinek

Ennek a regénynek megjelenése idején nagyon kétarcú volt az amerikai és a magyar fogadtatása. Egyesek el voltak ragadtatva tőle, a realizmus megújítását vélték felfedezni John Bart könyvében, mások pedig- köztük egykori magyartanárom- ütődött, valóságtól elrugaszkodott irodalmi blöffnek minősítették a művet. Van, akinek a túl sok extrém karakterből lett elege, és húsz oldal után a falhoz csapta, mások többször is elolvasták, merthogy Az út vége az irodalom jövője. Nem lett az. Ettől függetlenül a regény igencsak érdekes, s noha a karakterek valóban messze állnak az általunk ismert, a mi hétköznapjainkban mozgó személyektől, sokat meg lehet tudni ebből a kifejezetten nagyvárosi regényből az emberi kapcsolatokról. Barthot leginkább az érdekli, mennyire konformisták az emberek, milyen mértékben azonosulnak vagy nem azonosulnak valamilyen politikai-társadalmi rendszerrel, s ez hogyan hat ki emberi kapcsolataikra. Szóval, tanulságos regény, bár kétségkívül más, mint amit megszoktunk. Az alá...

 Ha manapság azt a szót halljuk: lakás, valami tízemeletes társaház ötödik emeleti kétszobás " galambdúca", esetleg valami kulturáltabb négyemeletes középosztálybeli, kissé úrhatnámul modern lakóegysége jut eszünkbe. Somlai Tibor könyvéből ( mely egy trilógia 2. kötete) kiderül, hogy a két világháború között Magyarországon egészen mást értettek lakáson, különösen polgári lakáson:egyedi tervezés alapján készült berendezési tárgyakkal otthonossá tett, lakájos és kényelmes Otthont. Kicsit irigykedve gondoltam azokra az arisztokratákra, orvosokra, ügyvéedekre, akinek megadta a sors, hogy- ha csak néhány évtizedre is, hiszen 1945-el az építészetben is új korszak kezdődött Magyarországon- ezekben a lakásokban éljenek.  A 42.oldalon található, Nagybátonyban levő lakás ( ma már természetesen nincs meg) fényképről is szinte kínálja magát. Hihetetlenül kényelmes székek, fotelek, heverő, imponálóan erős szekrények. A masszív és a szép ötvözete. Simán el tudnám képzelni, hogy ilyen lakás...