Könyvekről mindenkinek

 Mezei András ( 1930-2008) a huszadik századi magyar irodalom egyik legkülönlegesebb alakja. Azt szeretném, ha munkássága nem merülne feledésbe, időről időre ezért ajánljuk egy-egy könyvét, melyek többsége már csak antikváriumokban beszerezhető.  Az író álnevei a magyar történelmet írja le és értelmezi, egy gyerek majd egy fiatalember szemével, aki benne élt az események sodrában. Ez a történelem az írói alterego számára annyira feldolgozhatatlan és elviselhetetlen volt, hogy a gyermek ábrándozásba menekült. Végül aztán az ábárndok összefolytak a valósággal, szinte mesévé alakultak, így születtek meg ezek a történetek, melyeknek nincs címe- érzékelteti ezzel Mezei András a folytonosságot- van viszont mottója. Hogy tudjuk, mire számítsunk.  Az első történet még a Horthy-korszakban, azon belül is valamikor az 1930-as évek közepén játszódik. Az elbeszélő óvodáskorú gyerek, akinek családja bomlófélben van. Zenész apuka belemerül a kocsmázásba, minden pénzt eliszik, még a gyerek által jákék

 Mezei András (1930-2008) a huszadik századi magyar irodalom egyik keveset emlegetett csodája. Szeretnénk őt és jobbnál jobb műveit megmenteni a hálátlan és kicsit túlpörgött utókor feledésétől.Mezei rendkívül szerény, zárkózott ember volt, talán ezért nem is visszhangozta dicsőségét a korabeli kritika vagy az utókor irodalomtörténete. A Csodatévő és más történetek című könyve egy rettenetes történelmi korba, a második világháború végéhez vezet el bennünket. 1944.március 19-én Magyarországot megszállták a német csapatok. A könyv kamaszkorú gyermekek szemszögéből, mély empátiával beszéli el ezeknek a tragikus hónapoknak a történetét. Nem valami átlagos spoilert közlünk erről a gyönyörű könyvről, hanem egy-két történetet kiemelünk az ízletes termésből, ezen keresztül próbálunk eljutni a mű lényegéig.  A történeteknek nincs külön címe, pontosabban: hol van, hol nincs. Az elbeszélés szerkezete teljesen laza, pontosabban: annak tűnik.Kezdjük mindjárt az első történettel! Egy Izraelben élő i

 A kettős kötet Mezei András két nagyinterjúját (a pontos megnevezés:rádiójáték,de lényegében interjúkról van szó) tartalmazza,melyek 1980-ban jelentek meg a Szépirodalmi Könyvkiadó Kaleidoszkóp sorozatában.  Az első beszélgetés egy nevét nem vállaló pszichológus-és pstichiáter asszonnyal zajlik,a kórházban. Az asszony férje híres művész,betegség következtében meghal. Ezután az asszonynak már nincs kedve élni,ezért öngyilkosságot kísérel meg,gyógyszereket vesz be. Az asszony elmondja,hogy férjével való házassága harmincöt éven át tartó szrtelem volt,özvegyként,egyedül,nélküle nincs már kedve élni. Gyakorlott pszichológusok e szavak mentén valószínűleg a társfüggőség esetét fogják kiolvasni. Mezei András-kicsit naivul,kicsit álnaivul-azt nem érti,hogy egy pszichológus,pszichiáter hogyan lehet öngyilkos. Miért,kérdezhetjük,a lélekgyógyász nem ember?Neki nem lehetnek olyan belső késztetései,melyek az elmúlás felé irányulnak?Egy pszichológus nem küzdhet lelki problémákkal? Ő is emberből va